Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
60 Általános fertőző bánfalviak. tünetek kifejlődését megakadályozhatnék. — Számos szer lett újabban e czélból megkísértve, hogy az apyrexia alatt adagolva talán sikerülne a második, illetőleg további rohamot megakadályozni, rövidíteni — de eddig eredménytelenül. Ezen bántalom kezelésénél tehát ép úgy a tüneti kezelésre vagyunk utalva, mint számos más heveny fertőző bántalomnál. Legközelebb állanak e betegség tünetei általában a hagymáz tüneteihez és így azokra utalhatunk, mit a hasi hagymáz- nál említettünk, ügy mint ott, a visszatérő láznál is számos, talán még több esetben a tünetek oly mérsékelt keretben mozognak, hogy a beteg hygienicus viszonyainak rendezésével, a kezelés javalatainak eleget tettünk ; de kerülnek észlelés alá oly esetek, némely járványban csekély, másban nagyobb számmal, hol az egyes tünetek túlságos mérvben való jelenléte által okozott nehézségek s veszélyek mérséklésére, elhárítására nézve az orvosi beavatkozásnak bő és hálás tér nyílik. Nem hagyhatjuk azonban megjegyzés nélkül, hogy a legszembeötlőbb tünet, t. i. a nagy hőfok ellen, a hagymáznál oly sikeres eljárások igen gyakran cserben hagynak; de másrészt a veszély, mely a betegre a nagy hőfokból háramlik, a bántalom rövidebb tartamánál fogva kisebb is és így a művi beavatkozás e tekintetben csak kivételes esetekre szorítható. A főfájás, a lép- és májtáji fájdalom ellen hideg borogatások, a tarkó- és végtagfájdalmak ellen hódítók (OOl morphin bőr alá fecskendezve), az álmatlanság ellen chloral- vizegy, opium, talán az újabb időben ajánlott és általunk más bántalmaknál kielégítő sikerrel alkalmazott paraldehyd (2’0—4'0 gramm egyszerre adva narancsszörppel), vérhasszerü tünetek ellen belsőleg himbojolaj, végbélen át való beöntésre borsav (3—5%), salicylsavas natron (05—1*5%), összeesés ellen az izgatok erélyes alkalmazása jó szolgálatot tesznek. — Ugyanezek a szempontok mérvadók az epés hagymáz gyógyeljárására nézve is; G-riesinger ily esetekben a chinal nagy adagait dicséri. — Szövődmények és utóbántalmak a megfelelő kezelést igénylik. NEGYEDIK FEJEZET. V Ö R H E N I. * SCARLATINA. Kóroktan. A vörheny ragály útján terjedő heveny fertőző bántalom ; kórhatányát még eddig nem ösmerjük, de a vörheny terjedése körül tehető tapasztalatok annak fajlagossága és szervült természete fölött nem engednek kételyt. Ösmeretlennek kell a vörhenyt előidéző hatányt mondanunk, bár többen (Hallier, Riesz stb.) találtak vörhenybetegek vérében, a betegtől leváló hámczafatokban (újabban Edington és Jamieson) apró szervezeteket, melyek * A következő öt fejezetben tárgyalandó bántalmak u. m. vörheny, kanyaró, rubeola, varicella, himlő «heveny kiütéses bántalom» elnevezés alatt szoktak összefoglaltatni.
