Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Visszatérő láz. 57 belterjességre nézve ezek az első rohamét még felül is múlhatják. A második roham tartama egy-két nappal rövidebb szokott lenni az elsőénél, bár ellenkező magatartás is észleltetett; a lelievülés szintén rohamosan megy végbe. A második rohammal az esetek túlnyomó számában a betegség véget ért és beáll a hosszasabban tartó üdülési szak, míg más esetekben több napi láz- szünet után harmadik roham (második relaps) lép föl. Az e rohamot megelőző lázszünet lehet oly tartamú, vagy rövidebb-hosszabb, mint az első apyrexia; a roham maga azonban többnyire rövidebb tartamú a másodiknál (2—3 nap). Voltak járványok, melyekben csak kivételesen észleltetett két rohamnál több, mások, melyekben a harmadik roham is (második relaps) gyakrabban fejlődött ki, sőt észleltetett még negyedik, ötödik roham is, melyek azonban durványosak gyakran csupán egy napig tartó lázas szakból állanak. A visszatérő láz tünetei közt legjelzetesebb a hőmérsék menete és a vérben észlelhető változás. A hőmérsék meglehetősen meredeken emelkedik ; bár reggeli alábbhagyások ritkán hiányoznak. Olykor ezek oly nagyok, hogy a rendes hőfokig vagy azon alól sülyed a reggeli hő, s már-már azt hinnők, hogy beáll az apyrexia, estére azonban újra eléri előbbi magaslatát. E sajátszerű menet inkább a roham vége felé, tehát 4—6-dik nap mutatkozik és álválságnak (pseudocrisis) neveztetik. — Visszatérő láznál a legmagasabb absolut hőfokok észlelhetők (42—43° C.), főleg a válság beállta előtt (perturbatio critica), a nélkül, hogy e magas hőfoknak oly komoly jelentősége volna, mint p. o. hagy- máznál; vannak azonban esetek, midőn a hő ily magas fokot általában nem ér el és csupán 39—40 C. közt ingadozik. — A lehevülés rohamosan történik, ritkán fokozatosan, s miután a krisis beállta előtt a hőmérsék igen magas szokott lenni, az esés nem ritkán 5—6° C.-t tehet ki. Hasonló menetet mutat a hő a már fentebb említett eltérések mellett, a második és esetleg harmadik rohamnál. A vér elváltozása a benne föllépő spirillumok által van jellemezve. Azon esetek száma, melyekben szorgos vizsgálat daczára ily apró szervezetek nem voltak a vérben kimutathatók, elenyésző csekély azokéhoz mérve, melyekben e kimutatás könnyedén sikerűit. A vizsgálatra legczélszertíbb egy csepp vért használni; a figyelmet legelőbb a vórsejteken észlelhető lökődések, mozgások költik föl, mire az apró, vérsejtek 3—5-szörös átmérőjével bíró, folytonos kigyó- zatos mozgásban levő szálak is észrevehetők. E mozgásban levő szálak egyen- kint vagy nagyobb csillag-lánczalakú csoportokban láthatók (L. 4-dik ábra). Mozgékonyságuk különböző anyagok hozzáadása által (glycerin, kalilug, cárból- sav stb.) megszüntethető. Egy-egy láttéren általában különböző számban jelennek meg és a szám nincs arányban az esetek súlyosságával. Ezek a képletek a lázas szak első napján csak kivételesen találhatók, a roham megszűnte előtt szintén eltűnnek, ellenben az úgynevezett álválság alatt láthatók, úgy hogy jelenlétük több-kevesebb valószínűséggel engedi azt következtetni, miszerint a hőmérsék újólag fel fog emelkedni. Igen ritkán sikerült még rövid időre a lázas roham megszűnte után is, a vérben spirillumokat kimutatni. A roham alatt, a vérben találthoz teljesen hasonló spirillumokat láttak a nyálban. Ha a betegek roham alatt halnak el, úgy némely észlelő szerint a spirillumok még a
