Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
56 Általános fertőző bántalmak. (izom) fájdalomról panaszkodnak. Ezek a tarkó- és izomfájdalmak, melyekhez olykor még az ízületek duzzanatával és pírjával járó ízületi fájdalmak is társulnak, igen kínzók. A rázó hideget állandó forróság érzete váltja föl, a hőmérsék csakhamar igen magas fokra (40—41° C.) szökik. Bár a betegek igen levertek, kedvetlenek, részvétlenek, valóságos elmetévengés vagy kábálom csak kivételesen észlelhető (leginkább részeges egyéneknél). — A bőr forró, száraz, a nyelv nedves, többé-kevésbbé lepedékkel bevont; fokozódott szomjról a betegek ritkán panaszolnak. A torok nyákhártyája kisebb-nagyobb mérvben belövelt. Hányásinger, hányás gyakran jelentkezik és a bán tál om tartama alatt többször ismétlődhetik. Az esetek nagyobb számában ugyan székrekedés van jelen, kivételesen azonban már a betegség elején is léphet föl hasmenés. — A légzési szám szapora, 30—40 perczenkint, bár hörghurut, különösen nagyobb mérvű, ritkán van jelen. A has nem puffadt, néha a máj- és léptáj érzékeny. Physikális vizsgálat segélyével már a betegség 2—3-ik napján lehet a lép és többnyire a máj nagyobbodását is kimutatni; előbbi nem ritkán túlhaladja a bordaívet. — A vizelet a lázas vizelet tulajdonságait mutatja és ezen kívül még fehérjét, kevés vér és epefestenyt, vérsejteket, hengereket tartalmazhat. — Az érlökések száma a betegség kezdetén nem emelkedik a hőfokkal arányban, később 120—140 lehet perczenkint. Miután ezek a tünetek a magas láznak csekély ingadozásával 5—7 napig — ritkán rövidebb vagy hosszabb ideig — eltartottak, a kórkép — a láznak és az általa föltételezett jelenségeknek olykor rövid ideig tartó súlyosbodása által megelőzve — hirtelen megváltozik. Az addig száraz bőrön bő izzadás jelentkezik, a hőfok és érlökések száma néhány órán át nagy mérvben siilyed, úgy hogy rendesen alóli számokat mutat: beállott a lázszünet, az első roham lezajlott. Az érlökés hullámzó lesz, a szíven és nagy edényeken zörejek hallhatók. A légzési szám rendes lesz, a lép kisebbedik, a bőr hámlik. Olykor borzongás, összeesés (collapsus), súlyos óit-, méh-, bélvérzés, hasmenés lép föl. Ez időszakban néha majd csendes, majd ingerült alakéi elmetévengések kerülnek észlelés alá (Douglas : 8%). — A hőmérsék ezen túl alanti fokon marad az egész lázszünet ideje alatt, a rendes hőfokot is annak csak későbbi napjaiban érve el. Az érlökések száma 40—60-ra sülyedhet, a nyelv megtisztúl, az étvágy fokozódik, az izom- fájdalmak enyhülnek. A lép, mint már említők, kisebbedik ugyan, de eredeti állapotát csak ritkán éri el. A betegek általában oly jól érzik magukat, hogy nem ritkán kételkednek az orvos szavaiban, midőn a következő roham beköszöntését jósolja. Az első rohamot követő lázsziinet 6—7 napig, olykor rövidebb, gyakrabban hosszabb (13—15 napig) ideig tart. Fordulnak azonban elő oly esetek, melyeknél egynél több roham nem jelentkezik (recurrens sine recursu). Ily roham természetesen csak akkor tekintendő visszatérő láz által feltételezettnek, ha tartama alatt a vérben a jelzetes spirillumok észleltettek. Az esetek túlnyomó számában e lázszünet után, többnyire ép oly hirtelenséggel, mint jelentkezett az első, beköszönt a második roham (relaps), melynek tünetei általában hasonlítanak az elsőéhez. Ezt is rázóhideg nyithatja meg ; a hő, a levertség, izomfájdalmak stb. oly fokot érhetnek el, mint az első roham alatt; a lelohadt lép, máj újra nagyobbodik, szóval előáll minden tünet, sőt
