Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
54 Általános fertőző bántalmak. nokok stb.) észleltettek, ka a betegekkel történt érintkezés folytán a fertőzés lehetőségének feltételei meg voltak adva, Ha azonban az előbb említett feltételek (nyomor, piszok, lakások túltömöttsége) nem bírnak is döntő befolyással magának a ragálynak keletkezésére, a betegség terjedésére nézve mindenesetre lényegesen közrejátszanak. E mellett szól az a körülmény, hogy a járvány góczai gyanánt, csaknem minden járvány alkalmával, oly házak lettek fölismerve, melyekben munkanélküli vándorlegények, munkakerülők, szóval a nép alja, összezsúfolva szoktak tartózkodni. Ily helyekről terjedhet és terjed a bán- talom minden irányban. — A visszatérő láz egyszeri átszenvedése új megbetegedés ellenében nem biztosít: még kevésbbé teszi azt más, typhus névvel illetett, betegséggel szemben. — Valószínűleg a fenntebb említett viszonyoknak tulajdonítandó, ha a 20—40-ik életév közt levők gyakrabban, nők ritkábban betegednek meg, mint férfiak. Kórboncztani tünetek. A visszatérő lázat nem kisérik oly jellemzetes boncztani változások, mint számos más fertőző bántalmat; oly jellemzetes változásokat, mint minők p. o. hasi hagymáznál a bélbeli fekélyek, vagy himlőnél a bőrön észlelhető elváltozások, hasztalan keresnénk. A hullában található jelek olyanok, mint minők más heves lázzal, nevezetesen fertőzésen alapuló lázzal járó bántalmaknál is észlelhetők, és legfölebb annyiban mutatnak eltérést, hogy kevésbbé súlyos esetekben ama változások nem oly mélyrehatók, nem oly bel- terjességűek, könnyen adnak helyt a rendes állapotnak ; súlyos esetekben pedig részint terimbeles, részint genyedő lobok képében jelentkező szöveti változások jönnek létre. A hullamerevség korán lép fel és rendesen hosszú ideig tart. A külbőr kisebb-nagyobb mérvben sárgás ; az alsó részletek kiterjedt hullafoltokat mutatnak. Az izomzat, zsíros elfajulás következtében barnás sárgás, laza, szakadé- kony; a harántcsíkolat kevésbbé kifejezett. — A vér kevés rostonya-alvadékot tartalmaz. Az agy és agyhártyák a betegség korábbi szakában elhaltaknál vér- dúsabbak, ritkább esetekben vérömlenyt mutathatnak ; később elhaltaknál e vérbőség hiányozhatik, sőt kifejezett vérszegénységnek ad helyet; a gyomrocsok ily esetekben több folyadékot tartalmaznak. — A hörgők olykor kiterjedt hurut székhelyei. — A tüdők gyakran mutatnak sülyedési, ritkábban valódi croupos lobot. — A szíven ugyanazon változások észlelhetők, mint a többi izomzaton, csakhogy kifejezettebben, úgy annyira, hogy az elzsírosodás elérheti azt a fokot, melylyel pliosphormérgezés eseteiben találkozunk. — A gyomor és bél nyák- hártyája hurutos, élénk vérbőséget, olykor vérömlecseket mutató. Az epevezeték nyákhártyája duzzadt; e duzzanat, valamint nyákdugaszok a vezetéket átjárhatlanná tehetik; az epehólyag ily esetekben telt, a bélbennék színtelen. A vastagbél olykor dysentericus elváltozás székhelye. A PEYER-féle mirigyek, még inkább a fodormirigyek duzzadtak. — A máj rendesen meg van nagyobbodva, vérbő. — A lép szintén megnagyobbodott, a rendes nagyságot 5—6-szor felülmúlhatja ; gyurmája puha, pépszerű, sötét kékes-vörös ; tokja feszes, metsz- lapján a MALPiGHi-féle tokok mint szürkés-fehéres, vagy sárgás, gombostűfej nagyságú pontok tűnnek elő. Igen gyakran találni a lépben sajátszerű rögkép
