Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Visszatérő láz. 53 «elválasztási, emésztési és felszívódási szervei nem működnek szokott módon és szokott erélylyel, úgy hogy a legnagyobb óvatosság e tekintetben sem mellőzhető. HARMADIK FEJEZET. VISSZATÉRŐ LÁZ. FEBRIS RECURRENS. TYPHUS RECURRENS. Kóroktan. Bár az adatok a mellett látszanak szólni, hogy már Hippocrates is ösmerte e kóralakot, első pontos leírása mégis csak a 18-dik század közeliére esik. A 18-dik század vége felé Skócziában, Irhonban és Angolországban e bántalom járványként, a 19-dik század elején Németországban, Oroszországban is gyakrabban került észlelés alá és még inkább az utolsó évtizedekben, midőn Magyarországra is átcsapott, és Budapesten 1882-ről 1883-ra nagy számban fordult elő. Budapesten különben már előbb is volt alkalmunk e bán- talmat észlelni, bár nagyobb járvány alakjában nem uralkodott. E betegséget előbb a hagymáz, nevezetesen a kiütéses hagymáz módosulatának tartották. Ma annak fajlagosságát senki sem vonja kétségbe; nem csak azért, mivel boncztani változásaira, tüneteire és egyéb tulajdonságaira nézve eltér más fertőző bántal- maktól és így a hagymáztól is, hanem különösen OßERMEiER-nek 1873-ban történt érdekes, és nem csupán eme bántalomra, hanem a fertőző bántalmak oktanára nézve általában fontos fölfedezése következtében. OßERMEiER-nek sikerűit kimutatnia, hogy visszatérő lázban szenvedők vérében, a bántalom bizonyos szakában, állandóan találni egy növényi parasitát, mely a csavaralakú bacte- riumokhoz tartozik (spirochaete Obermeieri), mely lelet eddig a legkülönbözőbb helyeken észlelt járványok alkalmával tett vizsgálatok által igazolva lett. — E bántalomnak ragály (contagium) útján való terjedése minden kételyt kizáró módon van bebizonyítva. Betegek vérével emberre történt sikeres oltások (Matschutkoffskt) kétségen felülivé teszik, hogy a kórliatány a vérben tartal- maztatik; valószínű, miszerint e kórhatány a vérben található spirillumokkal függ össze, bár oltási kisérletek sikerűitek oly betegeknek vérével is, melyben e szervezeteket kimutatni még, vagy már nem lehetett; majmokra is sikerűit e kórt átoltani. E bántalom ragályzás útján személyről-személyre, vagy azok közvetítésével, tárgyak segélyével terjed, melyekhez a ragály tapad. — Eddig ösmeretlen, hogy mi bír a ragály fejlődésére befolyással. Az észleletek a mellett szólnak, hogy sem klimaticus, sem talaji, vagy légköri viszonyok annak fejlődésére befolyással nem búrnak, mivel akkor egyaránt kellene e betegséget a népesség minden rétegében észlelni, holott a tapasztalat azt mutatja, miszerint leginkább a szegényebb sorsúak támadtatnak meg. De azt, hogy e néposztálynál található nyomor, piszok stb. nem képezi megtámadtatásuk egyedüli föltételét, mutatják ama megbetegedési esetek, melyek jobb móduaknál (orvosok, boncz-
