Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
52 Általános fertőző bántahinak. Gyógy élj árás. Az óvógy ágy mádnak a kiütéses hagymázzal szemben igen hálás tere van. A kóroktan vázolásánál több oly tényezőt hoztunk fel, mely e hagymázalak kórhatányának szaporodására kedvező befolyással bír, mint pl. éhség, lakások túltömöttsége, tisztátlanság, általában társadalmi nyomor. Mindezek inkább szüntethetők meg állami közbenjárás, a ma annyira kifejlett jótékony intézetek igénybe vétele által, mint más fertőző bántalmaknak p. o. a hasi hagymáznak elősegítői. E ragályos bántalom tovaterjedésének meggátlása leginkább várható, ha a ragályzás lehetőségét akadályozzuk, vagy teszszük lehetetlenné, mely czél leginkább fog eléretni a betegek szigorú elkülönítése által. Igen kívánatos, hogy e czélra külön typhuskórházak, vagy legalább a többiekkel össze nem függő osztályok álljanak rendelkezésre. Magánházakban ápolt betegek szintén elkülö- nítendők, az azokkal való érintkezés kizárólag az ápoló személyzetre szorítandó. A beteg által használt tárgyak, mint fehérnemű stb. szorgosan fertőzteleníten- dők, ép úgy az általuk lakott helyiség, melynek gyakori szellőztetése eléggé nem ajánlható. A beteg által használt ruhaneműek a bevezetésben mondott maró higanyoldatba mártott lepedőkbe helyezendők, mihelyt a betegtől lekerültek és azonnal kifőzendők kálioldatban. Az ágynemű azon része, mely így nem kezelhető, chlorgőzök hatásának tétetik ki hosszabb időn át és csupán hosszas szellőztetés után vehető használatba. A szoba padolata és falai kálioldattal mosatnak fel; mielőtt a szoba újra használatba vétetnék, abban chlorgőz fejlesztendő. A betegnek, mielőtt egészségesek közé bocsáttatnék, több napon át tisztasági fürdőt kell használnia, mely alkalommal kálioldattal is megmosandó. — Fertőzési góczokat képező házakat legczélszerűbb egészen kiüríteni és szorgos fer- tőztelenítésnek alávetni. — Nagy gondot fordítunk arra, hogy a kórszobában a kellő tisztaság uralkodjék, hogy a szellőztetés gyökeresen és gyakran hajtassák végre, miután a kórcsírnak felhalmozódása, az orvosi és ápoló személyzetnek, s ha az elkülönítés kivihető nem volna, a többi betegeknek fertőzése így kerülhető ki leginkább. Eddig nem áll oly szer vagy eljárás rendelkezésünkre, melylyel a szervezetbe jutott kórcsírt hatálytalanná lehetne tenni és így a gyógybeavatkozásnak a tünetek szerint kell történnie. A nagyfokú láz, az azzal, valamint valószínűleg a fertőzés súlyosságával arányban levő agyi és szívelgyengűlési tünetek, valamint az utóbbiaktól feltételezett szövődmények (atelectasia, decubitus) azok, melyek a beteget fenyegetik. A kezelésnek tehát főleg ezek ellen kell irányülni. Sajnos, hogy a hőellenes kezelés, különösen a chinal, jóval kevésbbé mutatkozik hatályosnak, mint a hasi hagymáznál. Az újabb lázellenes szerekre vonatkozólag még nem rendelkezünk megbízható tapasztalattal. Ki kell terjesztenünk figyelmünket a szövődményekre is. Mindezekre, valamint a beteg hygienicus és dias- teticai viszonyainak rendezésére nézve ugyanaz áll, mit a hasi hagymáznál említettünk, és ismétlések elkerülése végett legyen elég, az ott mondottakra utalnunk. A bélhuzam kevésbbé van ugyan bántalmazva, mint hasi hagymáznál és így a beteg táplálását nem kell oly gonddal rendeznünk, mint ott, de még sem szabad felednünk, miszerint súlyos lázas beteggel van dolgunk, kinek
