Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
50 Általános fertőző bánfáimul:. tatnak. A hő a két végéig előbbi magaslatán marad, esti súlyosbodást és reggeli alábbhagyást mutatva. Hetedik-nvolczadik napon nagyobb fokú kősülyedés jő létre, mely igen könnyű esetekben lekevtíléskez vezetket, súlyosabb esetekben azonban következő nap új kőemelkedéstől lesz követve; igen súlyos esetekben az első két végén a kősülyedés egészen el is maradkat. A kő a második kéten még magasabb fokot mutat az első kéténél és eltartkata 12—14, súlyosabb esetekben 16—17-ik napig. (L. 2-ik ábra.) A kővel arányban a többi tünetek is súlyosbodnak: az érlökés szaporasága arányban van a kőfokkal, 100—120 közt szokott ingadozni 40°—40-5° C. mellett; ezt meglialadó kőfoknál 120—140 közt; kettős érlökés ritkábban észlelhető mint hasi kagymáznál, talán mivel a szív gyengesége, épen az első időben állandóbb nagyságú kőfok következtében korábban létrejövő táplálkozási zavar folytán, aránylag előbb áll be, mint hasi kagymáznál; az érlökés teltsége, a hullám magassága csekélyebb. — A lép még inkább meg van nagyobbodva, bár ez koránt sem oly állandó tünet, mint hasi kagymáznál. — Ezen időszakban az ú. n. hagymázos állapot is kifejezettebb ; az eszméletükben igen zavart és elgyengűlt betegek részvétlen fekszenek az ágyban, melynek alsó végéhez csúsznak, folytonos kábálomban vannak, csendesek; gyakrabban folytatnak álmukban érthetetlen beszédet. Súlyosabb esetekben félig nyitott szemmel, tökéletesen részvétlen tekintettel, teljes öntudatlan állapotban fekszenek (coma vigil), a legnagyobb fokú elgyengülés képét mutatva. Megszólítva vagy épen nem, vagy érthetetlenül felelnek; esetleg érthető szavaik elárulják, miszerint állapotuk felett teljesen tájékozatlanok. Kezeikkel folytonosan takarójukat csipkedik, vagy nyugodtan tartják azokat nemző részük körűi (manus ad genitalia). Máskor heves deliriumokban törnek ki, igen élénk szellemi életet folytatnak, melynek körét azonban a valósággal össze nem függő, vagy csak részben összefüggő események, tárgyak képezik. Érzéki csalódások folytán fonák dolgokat visznek véghez, melyek által mind önmagukra, mind a környezetre veszélyesek lehetnek. Az arcz többnyire cyanoticus, a nyelv száraz, repedezett és úgy, mint az orr, ajkak és fogak barnás pörkkel fedettek (fuligo) ; a lehelet bűzös. — Széket, vizeletet maguk alá bocsátnak. — Ebben az időszakban fejlődhetnek ki a szövődmények, melyek a szivelgyengülés tünetein kívül, leginkább képesek a veszélyes állapotot fokozni. A szívelgyengűlés itt is az érlökés szaporaságán kívül főleg a kő és érlökés aránytalansága és a véreloszlás egyenlőtlensége által árúlja el magát. A szövődmények ugyanazok, mint a hasi kagymáznál, csak a gégefekély kerül ritkábban észlelés alá ; ellenben a nagyfokú hörghurut következményei (atelectasia, tüdőlob) gyakoriabbak, míg a bél részéről — bár hasmenés, valamint a meteorismus néha nagyobb mérvűek lehetnek — súlyosabb tünetek (átfúródás, kashártyalob), a boncztani változások természeténél fogva egészen hiányoznak. A második két vége felé, súlyosabb esetekben a harmadik két elején, gyakran a hőfoknak megelőző növekedése után (perturbatio critica), bekövetkezik a válság szaka (stadium criticum), mely alatt a tünetek rohamosan engednek. A betegek rendesen az éjen át nyugodtabban és huzamosabban alszanak és reggelre az előbbi veszélyes állapotnak alig vannak nyomai. A kő 2—2’5° C.-kal
