Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
47 Küteges, — kiütéses hagymás. MÁSODIK FEJEZET. KÜTEGES, — KIÜTÉSES HAGYMÁZ. TYPHUS EXANTHEMATICUS. TYPHUS PETECHIALIS. Kóroktan. A kiütéses hagymáz, mely ezelőtt a hasi hagymázzal gyakran lett összetévesztve, közösséget ezzel csupán az úgynevezett typhosus állapotra nézve mutat, mely azonban bármely hosszas lázas bántalomnál előfordulhat, főleg ha ez fertőzésen alapszik. A hőmenet a kórboncztani változások, de különösen a kiütéses hagymáz keletkezési és tovaterjedési módja annyira eltérnek a hasi hagymázétól, miszerint ma már kétséget nem szenved, hogy a két hántolom előidéző oka egymással semminemű összefüggésben nincs. Az észlelők csaknem kivétel nélkül elösmerik, hogy a kiütéses hagymáz contagium útján terjed. A kiütéses hagymáz mérge különben eddig ösmerve nincs, s tulajdonságaira, mint azt a bevezetésben kifejtettük, azokból a tünetekből következtetünk, melyek terjedése, lefolyása körül észlelhetők. Vannak tájak, hol e bántalom úgyszólván soha sem enyészik el végkép, szórványosan uralkodik, míg a kór- hatánv szaporodási viszonyai kedvezőkké nem válnak, midőn aztán a megbetegedések is szaporodnak. Ily helyekről a kórcsír minden irányban, tekintet nélkül az égaljra, évszakra, talajviszonyokra széthurczolható, s ott a viszonyok kedvező vagy kedvezőtlen volta szerint szórványos, vagy tömeges megbetegedést, járványt idéz elő. A kórcsírnak szaporodására, úgy látszik, sok embernek szűk helyen való együttléte, ily helyek hiányos szellőztetése, éhséggel, nyomorral párosulva, előnyös befolyással bír. így értelmezhető, hogy ínséges években (éhségi hagymáz), nagy hadjáratok idején (hadi hagymáz), a kiütéses hagymáz ritkán marad el. Nagy városokban a legalsóbb néposztály túltömött szállásai képezik leginkább e kór fészkét. — Nem tudjuk még, hogy a kiütéses hagymáz kórcsíija mily módon és utakon hagyja el a beteg szervezetét; de kétségtelen, hogy az azt környező légkörbe bejut, az ott levő tárgyakra tapad és azokkal tovább is hurczolható. Ezt kell felvennünk, ha látjuk, mint betegednek gyakran meg a beteggel foglalkozó orvosok, ápolók és általában mindazok, kik a beteggel vagy az azoktól származó tárgyakkal érintkeznek. A fertőzés veszélyének lehetősége, egyenlő fogékonyság mellett annál nagyobb, minél huzamosabb a beteg körüli tartózkodás, minél csekélyebb egy-egy beteg számára szánt levegő térfogata, minél rosszabb a szellőztetés és minél hiányosabb a tisztogatás. — Jól szellőzött, tágas kórházakban ennélfogva a kórházbeliek fertőzése aránylag ritkán fordúl elő. Annak bizonyítására, hogy a betegről származó tárgyakhoz mennyire ragad a kórcsír, számos adat áll rendelkezésünkre, melyek közül csak egyet hozunk fel, azt, melyet Murchison említett: 23 személy közűi, kik kiütéses hagymázban szenvedők által használt sátrak javításával foglalkoztak, 17 egyén
