Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
48 Általános fertőző bántalmak. halt el a fertőzés következtében. — A kórhatánynak különböző tárgyakhoz való tapadása érthetővé teszi, hogy mint hurczolhatja azt el valamely egyén és mint fertőzhet másokat, a nélkül, hogy maga megbetegedett volna. Egyelőre ősme- retlen, hogy mely útakon jut a kórnemző anyag a szervezetbe. A kiütéses hagymáz iránti fogékonyság igen elterjedt; kor, nem faj, testalkat különbséget ez iránt nem tesz, és ha csecsemők, aggok, nők ritkábban betegszenek meg, ez csak arra vezethető vissza, hogy a fertőzés lehetőségének ritkábban vannak kiteve. Némely szerző amaz állítása, hogy bizonyos foglalko- zású egyének, mint mészárosok, timárok, szappanfőzők a kiütéses hagymáz. iránt mentességgel bírnának, kellőleg okadatolva nincs. A testet gyengítő hatályok, főleg az iszákosság a fogékonyságot növelik. Egyszeri fertőzés a fogékonyságot legtöbb esetben — de nem mindig — elöli. — A kiütéses hagymáz a föld bármely részén előfordúlhat; egyes vidékeken, mint Irhonban, Sziléziában, Oroszország egyes részein, Lengyelországban tájkórilag uralkodik. Kórboncztani tünetek. A kórboncztani tünetek oly kevéssé jellemzete- sek, hogy azokból a lefolyt koraiakra következtetni lehetetlen. Az élőben jelen volt kiütés elmúlik, csupán az esetleg kifejlődött vérömlenyek maradnak meg. Az izmok sötét színűek, szakadékonyok és mint hasi hagymáznál viaszszertí elfajulást mutatnak. Hasonló elváltozást észlelni a szív izomzatában ; a szív űréiben gyengén alvadt vér található. — A hörgők nyákhártyája erősen belövelt, a tüdőben gyakran találni összeesett részeket (atelectasia), lobos állapotban levő góczokat, olykor karélyos (lobalis) tüdőlobot. A hörgmirigyek nagyobbak. — A bélhuzamban, eltérőleg a hasi hagymáztól, jellemzetes változások nincsenek; bár néha a különálló mirigyek és a PEYER-féle plaque-ok duzzadtak, sőt igen ritka esetekben még felületes fekólyesedés is észlelhető. —- A lép nagyobb, puha. — A többi szervekben ugyanazok a változások találhatók, mint egyéb, magas és tartós lázas bántalmakban elhaltaknál, valamint az esetleg jelenvolt szövődményeknek megfelelő eltérések. Kórtünetek és kórlefolyás. A lappangási időszak (stad. incubationis) alatt, mely 5—14 napig tarthat, az illetők rendesen nem érzik magukat jól, a nélkül, hogy a kiütéses hagymázra jelzetes tünetek lépnének fel; kedvetlenségben, étvágytalanságban, bágyadtságban állanak a tünetek, mint számos egyéb betegség hasonló szakában. A kezdeti időszak (stad. prodromorum) erősebb rázó hideg, vagy ritkább esetekben ismételt borzongás által szokta magát jelölni, mely állandó magas liőmérséknek ad helyet. A kezdeti hőemelkedést olykor egy- vagy többszöri hányás kisérheti; a hőmérsék nem emelkedik oly fokozatosan, mint azt hasi hagymáznál láttuk, hanem már az első-második estve megközelítheti, sőt túl is haladhatja a 40° C.-t. A következő napokban mindinkább kifejlődik az ú. n. hagymázos állapot, t. i. a betegek szellemi és izomereje egyre gyengül. A többé- kevésbbé kábult, lomha arczkifejezésű betegek főfájásról, kereszttáji fájdalomról, szemkáprázásról, szédülésről panaszkodnak ; aránylag igen korán jelentkezhetik elmetévengés, majd lehangoltság, majd izgatottság alakjában. Csakhamar nagy izomgyengeség vesz erőt a betegeken, úgy hogy már az első napokban nem
