Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
A vérkeringési szervek bántalmai - I. Szakasz. A szív bántalmai
45i A vérkeringési szervek bántalmai. II. A kétcsúcsú (sipka) billentyű elégtelensége és a bal visszeres száj da szűkülete. Insnfficientia valvnlae bicnspidalis (mitralis) et stenosis ostii venosi sinistri. Az esetek túlnyomó számában heveny és idült szívbelhártyalob idézi elő e bántalmat. Az okúi szolgáló kórboncztani változásokat illetőleg e fejezet előbbi részére utalunk. Az ott mondottak eléggé magyarázzák, hogy a kétcsúcsú billentyű elégtelensége miért jár rendesen együtt a szájda szűkületével és leginkább oly esetekben áll előbbi egyedül fenn, midőn heveny fekélyesedő folyamat következtében a billentyűk, ínhurok beszakadnak, leválnak és a vitorlák a véráram által a pitvar felé sodortatnak. A két bántalom tünetei sok tekintetben összevágnak ugyan, de sok tekintetben el is térnek egymástól, sőt némileg módosítják egymást úgy, hogy czélszerűnek tartjuk azok külön leirását. a) A kétcsúcsú billentyű élettani feladata abban rejlik, hogy a szív systo- leja alatt a vérnek a bal gyomorból a bal pitvarba való áramlását megakadályozza. Ha az imént leírt boncztani változások miatt a billentyű nem zár teljesen, elégtelen ; feladatát nem teljesíti s a vér a bal pitvarba fog m int rendellenes áram behatolni. Ugyanekkor a bal pitvar a tüdővisszerek vérét is kénytelen befogadni, és ha a szív nem bírna a függőér billentyűinek leírásánál már említett kiegyenlítő képességgel, a vérnek nem csak a kis vérkörben kellene felhalmozódni, hanem a pangásnak a jobb szíven át azonnal el kellene terjednie a nagy visszerekre, másrészt az ütérrendszer alig kaphatna vért és a vérkeringés minél hamarabb fennakadna. A szív compensáló képessége folytán azonban a bal pitvar, mely minden systole alkalmával két oldalról kap vért, kitágul, mi által képesítve van arm, hogy — a két oldalról származó — rendesnél nagyobb mennyiségű vért befogadhassa. Ez által egyelőre lehetővé tétetik, hogy a bal gyomrocsba a következő diastole alatt jusson annyi vér, hogy bár ha a szív összehúzódása alatt a gyom- rocs vére két felé oszlik, t. i. a függőérbe és mint rendellenes áram a pitvarba, — az üterek számára mégis maradjon annyi, hogy a vérnyomás túlságosan ne apadjon. Ez természetesen csupán az által lehetséges, hogy a bal szírgyomrocs,- a nagyobb vérmennyiség befogadhatására szintén tagúi, és a nagyobb vérmeny- nyiség tovamozdíthatása czéljából némileg túlteng. A bal pitvar azonban sokkal gyengébb izomzattal bír, semhogy — még azon esetre is, ha túlteng, a mint az ily körülmények között gyakran történik — a vérkeringési zavart teljesen kiegyenlítse. Nem teheti ezt, mivel a bal gyomrocs részéről sokkal nagyobb erővel a bal pitvarba lökött rendellenes véráram, a tüdővisszerek vérének a pitvarba való áramlását megakadályozza, minek viszont az a következménye, hogy a bal pitvartól visszafelé, tehát a tüdővisszerekben, a hajszáledényekben és a tüdőütérben is pang a vér, nagyobb feszülés alatt van. A jobb gyomrocs ez akadályokat, ha csupán a szokott erővel dolgoznék, legyőzni nem volna képes, a nagy mennyiségű vért tartalmazó tüdőütérbe nem volna képes a szokott vérmennyiséget belökni. Erre csak az által lesz képesítve, hogy kitágúl és túlteng, s így nagyobb erővel győzi le az eléje gördülő akadályokat.
