Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)

Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába

Általános fertőző bánt aimak.

inkább a beteg ürülékéhez és az általa használt tárgyakhoz tapad, abban, hogy hagymázbetegek ürülékei és az általuk használt tárgyak eddig liagymázmentes helyekre ne jussanak, mire nézve a később felemlítendők mérvadók.

A lakásviszonyok javításától, a városoknak tiszta ivóvízzel való ellátásától és általában czélszertí hygienicus rendszabályoktól e tekintetben legjobb siker várható. A teendő e tekintetben a bevezetésben és a hagymáz kóroktanáról mondottakból önként következik, és abban fog állani, hogy a köztisztaság, miként egyes házaké legszigorúbban követelendő; a lakások tömöttsége, mi többnyire egyszersmind egyéb közegészségügyellenes állapotokkal együtt szokott járni, meg nem engedhető. Ezen intézkedésekre annál nagyobb súly fektetendő, miután Fodor vizsgálatai kimutatták, miszerint Budapesten szennyes házak lakói közt 3—4-szerte oly gyakori a typhus, mint a tisztán tartott házak lakói között. Oly helyek, házak, utczák, melyek góczpontokká lettek, kiürítendők és kedvező egészségügyi viszonyok közé hozandók. A már beteg egyéneket ily helyekről legczélszerűbb, e czélra jól berendezett kórházakba szállíttatni. Minél jobban lesznek ezek berendezve, annál kevesebb ellenszegülésre találunk e tekintetben. Egészséges egyéneknek legjobb az oly helyeket kerülni, hol hagymázbetegek vannak. Minden egyes ily góczpontnál igyekszünk a fertőzés okát, a gócz fészkét kipuhatolni és azt megfelelő intézkedések által ártalmatlanná tenni.

Az óvintézkedések közt fontos szerepe van a fertőztelenítésnek; csak sajnos, hogy ösmereteink a különböző fertőztelenítő eljárások megbízhatóságára nézve még oly hiányosak. A további kutatások ez irányban is bizonyára bővíteni fogják ösmereteinket és a kiindulási pontra biztosabb talajt fognak nyújtani. — A beteget, mielőtt egészségesek vagy üdülők közé bocsátanók, megfürösztetjük, az általa használt ágy- és fehérneműt a kórszobában készen tartott kalioldatba és azután forró vízbe helyezzük. Kevésbbé értékes tárgyakat legczélszerűbb elégetni; ugyanezt tehetjük a beteg ürülékével, mi czélból azt kellő mennyiségű fűrészporral és szénporral keverjük. Ez körülményesebb eljárás ugyan, mint annak 0*2—O50/o-os chlorzinkoldattal vagy a bevezetésben említett carbololdat- tal való keverése, de tekintve a kórcsír szívósságát, előnyösebb is. A carbolvízzel kevert ürüléket sem tanácsos közönséges árnyékszékbe önteni. A szobában, melyben hagymázbetegek feküdtek, mielőtt azt más czélra átadnók, minden értékesebb bútort káliszappanoldatba mártott ruhával töröltetünk le; ugyanezt teszszük a falakkal és padolattal; az ágyneműt kálioldatba áztatjuk és ha lehet, magas hőnek teszszük ki; szalmát és egyéb kevésbbé értékes részeit az ágyneműnek elégetjük. A szobában, köbméterre 15—20 grammt számítva, ként «getünk el és a szobát több órán át teszszük ki a gőz hatásának.

4b