Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
A légzőszervek bántalmai - V. Szakasz. A mellhártya bántalmai
hártyalob tünetei által szokott megelőztetni; a tüdő alsó határa mozgékonyságát megtartja. Nem mindenkor könnyű annak eldöntése, hogy zárt, vagy nyílt légmellel van-e dolgunk. A kopogtatási hangnak szájnyitásnál és csukásnál való változása, az előbb említett sipolyzörej jelenléte, a szervek eltolatásának mérsékelt volta, a korsólégzés jól hallhatósága, a kiszivattyúzott levegőnek 5%-ot sokkal meg nem haladó szénsav tartalma és 107o-nál nagyobb élenytartalma, - nyílt légmell mellett szólanak. Gyógyeljárás. A légmell létrejötte első pillanatában, midőn az összeesési tünetek súlyosak, izgató szerekhez folyamodunk. Minél jobb az érlökés, annál inkább kell a fájdalmakat hódítók adagolása által, nevezetesen morph innak bőr alá fecskendőse által enyhíteni. Kellő óvatossággal, izgatok adagolása mellett, ezt még az összeesés tünetei daczára is megkísérthetjük, mivel a fájdalom sziin- tével a légzés is javúl és ezzel a collapsus mérséklődik. Ha zárt légmellnél a mellűrben való feszülés nagyfokú, a levegőnek kibocsátása van javalva, mit a légbejuthatást megakadályozó amaz óvintézkedéssel teszünk, melyet mell- hártyalobnál írtunk le. Ha a légmellhez folyadékgyülem oly egyéneknél társúl, kiknek alapbán- talma (tüdőtágulat, tüdőtályog, empyema áttörése a tüdőn, erőművi behatás), a teljes gyógyulást nem zárja ki: meggyőződünk a folyadék természetéről és a szerint a mint sávosnak, vagy genyesnek találjuk azt, egyszerű csapolás, vagy a mellűrnek megnyitása és alagcsövezése lesz — a mellliártyalobról mondottak értelmében — javalva. Tüdővészeseknél fellépő melltíri folyadék-léggyiileménél, a csapolás csupán a folyadék mennyisége által feltételezett veszélyes légszomj csillapítása szempontjából történhetik. A mellhártya újképletei. 433 NEGYEDIK FEJEZET. A MELLHÁKTYA ÚJKÉPLETEI. A mellhártya rákos elfajulása többnyire mint másodlagos bántalom lép fel a szomszéd szervek rákjának egyenes átterjedése, vagy átrakodása útján. Részben mint egyes kisebb-nagyobb, olykor gyermekfőnyi dag található, máskor a mellhártya elterjedten (diffuse) szenved rákos elfajulásban. Utóbbi esetben a mellhártya csaknem egész kiterjedésében több cm.-nyi vastag pánczélszerű tömeggé lesz. Ilyenkor többnyire savós-véres ömleny is van jelen. Néha a rákos elfajulás a tüdőre, a bordákra, a mellkas falára is áthatolhat. A mellhártyarák kórodai tünetei, a láztól eltekintve, mely azonban a mellhártya együttes meglobosodása folytán szintén jöhet létre, azonosak lesznek a mellhártyalobéval s a kór eleintén többnyire ennek is vétetik. Kevésbbé leszünk ezen tévedésnek kitéve, ha előbb valamely szervnek rákos elfajulásáról tudomással bírunk, vagy ilyen később fejlődik ki. — Némi gyanút táplálhatunk: 28 Dr. Purjesz Zsigmoml: A belgyógyászat tankönyve.
