Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
A légzőszervek bántalmai - V. Szakasz. A mellhártya bántalmai
430 A légző szervek bánt almai. társuló légmellnél, szóval mindamaz eseteknél, melyekben lobgerjesztők a mell- hártya űrébe nem jutottak : a levegő felszívódhatik, a tüdő ismét kitágul és ha különben az alapbántalom engedi, teljes gyógyulás jöhet létre, addig számos esetben, melyekben ily anyagok (geny, gyomorbennék stb.) jutottak a mellűrbe, — a mellhártya meglobosodik, a mellűrben savós-genyes folyadék termelődik, mi által a légzési és vérkeringési viszonyok mind kedvezőtlenebbekké lesznek, és végre hetek, hónapok múlván tüdővizenyő, idült szénsavmérgezés tünetei közt elhalnak a betegek. A betegeknek aránylag nem csekély része oly szerencsés, hogy a lobterménynek a genymellnél (1. mellhártyalob) említett módon történő kiürülése, vagy művi kibocsátása után gyógyulás jöjjön létre. A légmell (mellűri lég-folyadékgyülem) physikális tünetei. A légmell, illetőleg a mellűri lég-folyadékgyülem physikális tünetei alapjukat találják azon körülményben, hogy a mellűrben levegő, illetőleg levegő és folyadék foglal helyet és ott szabadon mozoghat. E tényen kívül befolyással bír a physikális tünetekre az a feszülés is, mely alatt a levegő és folyadék áll, mi ismét azoknak mennyiségén kívül a lég bejutására szolgált nyílás magatartá- sátől függ. E tekintetben meg kell különböztetnünk a nyílt légmellt, midőn a nyílás — nagysága, helyzete következtében — a levegőt úgy be- mint ki engedi áramlani. A tüdő ily esetben össze fog ugyan esni, de a mellűrben csak a kül- levegőnek megfelelő nyomás lesz, mely a mellűrben rendesen uralkodó negativ nyomásnál nagyobb. Ellenben sokkal nagyobb nyomás lesz az ú. n. szellentyíís légmellnél (ventil-pneumothorax), midőn a levegő minden belégzés alkalmával bejut ugyan a tüdősipolyon át a mellűrbe, de a kilégzési nyomás alatt a sipoly fala összenyomatván, ki nem hatolhat. Minden új belégzésnél szaporodni fog a mellűrben levő levegő, ezzel együtt annak feszülése, míg végre utóbbi oly nagy lesz, hogy a sipolynyílást állandóan zárva tartja és létrejő a zárt légmell. A sipoly nem csupán a légnyomás nagysága, hanem más alkalmas viszonyok, pl. rostonya odatapadása következtében is záródhatik. Ilyenkor a bejutott lég- mennyiség és az általa okozott feszülés nagysága attól függ, hogy a záródás mikor jött létre. A légmell keletkezését csakhamar követő záródás esetén, a mellűrbeli nyomás nem lehetne oly nagy, mint szellentyíís légmellnél, ha nem képződnék a mellűrben lobtermény, mely a maga részéről szintén gyakorolhat a mellkasra a légkörinél jóval nagyobb nyomást. A lobtermény természetesen nyílt és szellentytís légmellnél is hozzájárúl a mellűrbeli feszülés fokozásához. E viszonyok szemmeltartása könnyíteni fogja a légmell pysikális viszonyainak megitélését. Megtekintés. Eleintén a beteg többnyire ülve légzik (orthopnoe), később a kóros oldalon fekszik. A kóros mellkasfél tágabb, légzésnél elmarad, a bordaközök elsímúltak, vagy elŐdülednek. A szív az ellenkező oldalra, jobboldali légmellnél a máj le van tolva. — E tünetek idővel kifejezettebbek lehetnek, ha a mellűrben levő folyadék szaporodik. Tág nyílású nyílt lég-folyadék gvülemnél
