Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
A légzőszervek bántalmai - V. Szakasz. A mellhártya bántalmai
Geny-légmell. 431 a beteg helyezkedése attól függ, hogy mely helyzetben jut a folyadék kevésbbé a nyíláshoz, miután ez a beteget köhögésre ingerli. Tapintás által a látottakat, különösen a szívcsúcs rendellenes helyzetét ellenőrizzük. A mellrezgés csökkent, vagy teljesen megszűnt; hátúi a légtelen tüdőnek megfelelőleg erősbödött, úgy szintén a pleuriticus odanövéseknek meg- felelőleg. Folyadék jelenléténél a bordaközben néha hullámzást észlelni. Kopogtatás. A kopogtatási hang szokottnál nagyobb kiterjedésben mély, éles; jobb oldalt a májtompulat, bal oldalt a szívtompulat alantabb kezdődik. Az éles hang dobos színezetű lesz nyílt légmell felett, míg zárt légmell felett nem mindenkor keletkezhetik dobos hang a mellkas falának nagy mérvű feszülése miatt. A kopogtatási hangot érczes utóhang kiséri. Ha a mellkasfal feszülése nagy mérvű, az érczes utóhang csupán a kopogtatással egyidejűleg megejtett hallgatódzásnál lesz kivehető. Ha a mellkason levő plessimetert valamely keményebb tárgygyal, pl. irónnal, vagy a kopogtató kalapács nyelével kopogtatjuk, az érczes utóhang szintén jól hallható, mint felhang, mi egyidejű hallgatódzásnál jobban kivehető. Az érczes utóhang magassága változik a beteg helyzetével ; ülő helyzetben mélyebb, fekvő helyzetben magasabb, mit Biermer onnan magyaráz, hogy ülő helyzetben a légoszlop magasabb, mivel a folyadék lenyomja a rekeszt. Már Seitz és utóbb Weil is figyelmeztet arra, hogy a viszony néha fordított is lehet. Nyílt légmellnél a kopogtatási hang szájnyitásnál magasabb, szájcsukásnál mélyebb lesz és nyitott száj mellett való kopogtatásnál ily esetben néha repedt-fazékzörej is hallható. E sajátságok magyarázatára nézve az előbbi szakasz IX. fejezetére kell utalnunk. A kopogtatási lelet változik, mihelyt folyadék is van a mellűrben, a menynyiben mindenütt, ltol a mellkasfal mellett folyadék foglal helyet, tompa hangot nyerünk. De miután a folyadék nagy légtartalmú űrben van elhelyezve, köny- nyen érthető, hogy bármely helyzetben van a beteg, a tompa kopogtatási hang mindig az alsó részben található. Pneumo-hydrothoraxban szenvedő, fekvő beteg kopogtatásánál meglehet, hogy mellől mindenütt éles (dobos, vagy nem dobos) hangot nyerünk s a hang csupán a hónaljvonaltól kezdve hátrafelé tompa ; mihelyt beteg felül, a tompa hang mellől a 4—5-dik bordánál lesz található, és annál feljebb terjed, minél jobban előre düled az egyén. Minél nagyobb mennyiségű a mellűri folyadék, annál inkább tűnik az éles hang, és végre a levegő teljes kiszorítása, illetőleg felszívatása után a kopogtatási hang mindenütt tompa. A kopogtatásnál érezhető ellentódlás, a mellkas feszülési viszonyának megfelelőleg fokozódott. Kopogtatás által győződünk meg arról, hogy jobb oldali légmellnél a májtompulat lejebb, a szívtompulat inkább bal felé, baloldali légmellnél a szívtompulat jobbra a szegycsont alatt, illetőleg azon túl található. Ha baloldali légmell mellett egyúttal nagyobb mennyiségű folyadék is van jelen, a Traube- féle tér dobos hangja tompa hangnak ad helyet. Hallgatódzás. Ha a mellűrben levegő és folyadék van jelen és a beteg hevesebben megrázza magát, vagy a vizsgáló által rázatik meg, néha már távol
