Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
A légzőszervek bántalmai - V. Szakasz. A mellhártya bántalmai
Geny-légmell. ha kicsiny, gyakran eltakarja, bár hosszabb keresés után az a rostonyacsapadék alatt feltalálható. Még inkább sikerül ez, ha a víz alá helyezett tüdőt, a hörgbe kötött fújtató segélyével felhívjuk, midőn a repedésnek megfeleló'leg légbuborékok keletkeznek. Kis nyílások azonban olykor valóban elzáródtak s kimutatások nem sikerűi. Nagyobb folytonossághiányok felösmerése nehézséggel nem jár. A repedés gyakrabban található a tüdő felső, mint alsó lebenyében. A szomszéd szervek eltolatásán kívül még az alapbántalmat illető változásokat találjuk. Körülírt lég-, lég-genymellnél a folyadék és levegő nem foglalja el az egész mellűrt, a tüdőnek csupán megfelelő része lesz összenyomva és a szervek eltolatása kevésbbé lesz kifejezve. Kőrtünetek és kórlefolyás. A légmell létrejötte pillanatában igen élénk és szembetűnő tünetek keletkeznek; csupán igen elcsigázott tüdővészes betegeknél eshetik meg, hogy azok még eme valóban katastrophaszerű behatásra sem hatnak vissza, s csupán a különben megejtett vizsgálat ad a történtekről felvilágosítást. A mellhártya megnyílása alkalmával a betegek a megfelelő mellkason igen élénk fájdalom által lepetnek meg, mely nyomban követtetik a leghevesebb légszomj és vérkeringési zavar által. Néha valóságos összeesés jön létre. A beteg elhalványul, arczán a legnagyobb ijedtség talál kifejezést, bőre bűvös, izzadtsággal fedett, légzése igen szapora. A betegek, ha csak nem vesztik el öntudatukat, heves fájdalomtól és légszomjtól kínoztatva, ülve kénytelenek légzeni. A szívműködés szapora, az érlökés kicsiny, a cyanosis nagymérvű. Mindezen tünetek könnyen érthetők, miután abban a pillanatban, melyben a mellhártya megnyílt, a mellűrbe levegő jut és az illető oldali tüdő, nem lévén többé légmentesen a mellkas falához illesztve, ruganyossági törekvésének ép úgy fog eleget tenni, mint a mellkasból kivett tüdő, t. i. összehúzódik. Hasztalan vétetik minden légzési izom igénybe, a tüdő sem a rekesz, sem a mellkasfal mozgását nem követi többé. A beteg tehát egy csapással szokott légzési területének felére van utalva. Érthető a mondottakból, hogy miért fog a nehéz-légzés, a légszomj annál nagyobb mérvű lenni, minél jobb karban volt a beteg a mell- hártya megnyílása előtt. Legsúlyosabbak szoktak tehát a tünetek lenni erőmtívi behatás után addig egészséges egyéneknél keletkezett légmellnél. — De bármily súlyosak is e tünetek, meghaladás, vagy shoe általi halál, a légmell keletkezése első pillanatában ritkán jön létre. Azoknál, kik az első pillanatokat túlélik, néha órák, máskor napok múlva éri el a légzési és vérkeringési zavar halálos fokát; míg ismét más esetekben a nehézlégzés tünetei mérséklődnek, a vérkeringési viszonyok javúlnak annyira legalább, bogy a pillanatni, hirtelen életveszély megszűnt, sőt néha heteken-hónapokon át tűrhetően érzik magukat. Tüdővészeseknél néha a köhögés és kiköpés, a tüdő összenyomatása következtében (?) még csökkenhet is, de a légzési térnek kisebbedése előbb-utóbb elég súlyos tünetekben fog nyilvánúlni. A viszonyok további alakulása lényegesen függ a légmellt előidéző oki mozzanatoktól. Míg erőművi behatás után keletkezett, vagy tüdótágulathoz 429
