Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
A légzőszervek bántalmai - V. Szakasz. A mellhártya bántalmai
428 4 légző szervek bántalmai. Leggyakrabban társul légmell tüdőbántalmakhoz. Első helyen említendő itt a tüdősorvadás. Tüdősorvadás folyamán a tüdőben űrök fejlődnek; lia ily űr elég felületes és megpukkad mielőtt még a tüdői és fali mellhártya összetapadt volna, a levegő az űrön, illetőleg az azzal közlekedő liörgön bejut a mellűrbe; bekövetkezlietik ez akkor is, ha még igen kevés belterjességű a tüdőbántalom, de az előbbi feltételek megvannak. Sőt a tapasztalat azt mutatja, hogy a mell- hártyaösszenövés leginkább ily kevéssé előhaladt, de rohamosabb lefolyású tudősorvadásnál szokott elmaradni és így légmell is ezen eseteknél gyakoribb. - De fejlődhetik légmell, ha bármely folyamat folytán szenved a tüdői, rekeszi, vagy fali mellhártya folytonossághiányt. így látni azt tüdőiiszöknél, hörgtágu- latnál, tüdőtályognál, tüdőtágulatnál, mellűn genygyülemnek a tüdőn történt áttörésénél, a mellkasfal átható sebzésénél, midőn különben többnyire a tüdői mellhártya is megsebeztetlietik, bordatörésnél, gyomorfekélyeknek, bárzsing- fekélyeknek, gátorbeli dugóknak a mell űrbe történt benyílásánál. Az előbb említett körülmények némelyikénél még alkalmi okok is szerepelnek, nevezetesen a hassajtónak zárt hangrés melletti erős igénybevétele, mint ezt heves köhögési rohamnál (szamár-hurut), erőltetésnél, nehéz teher emelésénél látjuk. Sőt vannak esetek, melyek a mellett látszanak szólni, hogy ily körülmények még a relative ép tüdőben is okozhatnak repedést és légmellet. Az erőművi behatásokra vonatkozólag még meg kell jegyeznünk, hogy azok a mellkasfal folytonossághiánya nélkül is képesek a tüdő mellhártya repedését, contrecoup következtében létrehozni, midőn a repedés az erőművi behatás helyétől távolabb jő létre. A levegő a mellűrben önmagában is állhat ugyan fenn (tüdőtágulatlioz csatlakozó, erőlködés folytán keletkezett légmellnél), de miután az elsorolt oktani viszonyok legnagyobb számában egyidejűleg lobgerjesztő csírok, sőt geny, üszkös részletek is jutnak a mellűrbe, előbb-utóbb a mellhártya is meg- lobosodik. Míg ezelőtt azt hitték, hogy ily esetben a lob terméke rendesen gént) (pyo-pneumothorax), addig Senator kimutatta, hogy nem ritkán még ily körülmények között is savas lobtermény (sero-pneumothorax) jön létre. Ha a levegőnek bejutása előtt a tüdő a mellkasfallal nem volt összenőve, tel jes, szabad lég-, illetőleg léggenymellről, ellenkező esetben eltokoltről szólunk. Kórboncztani tünetek. Ha a mellkas nagy nyomás alatt áll, már felületes vizsgálatnál kitűnik, hogy az egyik fél tágabb. A mellkasba bemetszve a levegő sustorgó zörejjel távolodik el és az eléje tartott gyufa lángját képes eloltani. A levegőt, különösen kétes esetekben, czélszerűbb oly módon kimutatni, hogy kaucsukcsővel ellátott űrös tűvel ejtjük meg a beszúrást, miután a kau- csukcső végét egy tál vízbe tettük. A levegő légbuborék alakjában fog a folyadékon át elillanni, miután többnyire positiv nyomás alatt áll. — A levegő szagtalan, vagy kénkönegre emlékeztet, nagyrészt élenyből, légenyből és szénsavból áll. Mennyisége igen különböző, a mi az egyidejűleg jelenlevő folyadéktól is függ, mely genyes, vagy savós, esetleg véres is lehet. A tüdő összeesett, sőt össze lehet nyomva. Mellhártyája ép úgy mint a fali mellhártya, többnyire lobterménynyel van fedve, mely a mellhártyarepedést,
