Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Hasi hagy m áz. 4-3 felizgattatnak. 2. Oly betegeknél, kiknek szívműködése gyenge. A szívműködés gyengesége igen viszonylagos; általában mondhatni, hogy minél szaporább és kisebb az érlökés, annál óvatosabbnak kell lennünk a hideg fürdők alkalmazásával. Ily betegeknél inkább langyosan adjuk a fürdőt, a fürdő előtt és alatt 2—3 evőkanálnyi erős bort nyújtván nekik. Könnyen elnyomható érlökés, hűvös végtagok, cyanosis mellett a fürdők egészen kerülendők, vagy csakis nagy óvatossággal és az orvos jelenlétében alkalmazandók. 3. Bélvérzés minden körülmény között ellenjavalja a fürdőt, még akkor is, ha a vér csak csekély csíkok alakjában jelentkezik. 4. Hashártyalob akár átfúródás útján, akár a nélkül lépett légyen fel, absolut nyugalmat igényelvén, fürdők alkalmazását lehetetlenné teszi. A belsőleg alkalmazott lázellenes szerek közül legelterjedtebb használatnak örvend a chinal. Felnőtteknél az esti órákban 10 perczenkint adunk 2—5 adagot (0*5 grm. pro dosi) por alakban vagy oldatban úgy, hogy rövid idő alatt 1 ’0—2‘5 grm. chinal fogyasztassék el. Az adagokat nagyobb időközökre szétosztani nem tanácsos, miután a hőcsökkentő hatás épen nagy adagoknak gyors bekebelezése által van feltételezve. Poralakban adva czélszerű az oldékonyság és felszívódás előmozdítása czéljából nehány csepp sósavat (vízben), vagy valamely növényi savat utána itatni. Gyermekeknél a kornak megfelelőleg 0‘3— 0'5—1-0 grammot adunk, ugyanily módozatok mellett. Első alkalommal különben felnőtteknél is tanácsos az egy grammnyi adagot túl nem haladni és csak, ha ennek hatásával nem volnánk megelégedve, növelhetjük a következő adagot 1'5—2‘0-ra. Az első adag chinal ép úgy, mint az első fürdő, inkább kisérletkép szolgál a láz makacsságának megítélésére nézve. Hogy a chinal hatását kielégítőnek mondjuk, legalább 1*5—2á)° C.-nyi hőleesésnek kell létrejönni. E hatás tartama a láz belterjességétől függ, és habár az számos esetben nem több 8—12 óránál, mégis elég gyakran volt alkalmunk azt tapasztalni, hogy a hő csak 36, sőt 48 óra múlván érte el előbbi magasságát. Ily esetekben természetesen megelégszünk a chinallal és fürdőhöz nem is folyamodunk, ha csak egyéb viszonyok (mint nagy mérvű kábúltság, hiányos kiköpés) nem teszik azt kivánatossá. Liebermeister tanácsát mi is igazoltnak találtuk s a chinalt minden 48 órában csak egyszer szeretjük adni és semmi esetre sem. ismételjük 24 óra lefolyta előtt. Azon esetekben, melyekben a chinal hatása oly mulékony, hogy a hő csakhamar eléri előbbi magasságát, inkább fürdőkkel igyekszünk azt a legközelebbi chinaladagig csökkenteni, vagy ha a láz a 39’5° C.-ot (végbélliő) meg nem haladja, többször ismételt eczetes lemosásokat rendelünk. Vannak azonban oly makacs esetek, melyekben a hő sem a chinalnak, sem a fürdőnek nem enged; ezekben meg a két eljárás combinatiója bizonyúlt jónak. Legczélszerűbb azt úgy megejteni, hogy az esti órákban (7—8) adunk egy fürdőt és ezután 1—IV2 órával adjuk a megfelelő adag chinalt. Ennek meg- kisértése annál jogosúltabb, mert elég gyakori az a tapasztalat, hogy a hő egyszer megtöretve, később úgy chinalra, mint fürdőre magára is inkább enged. Oly esetekben, midőn a chinalt szájon át nem alkalmazhatnék, csőrébe rendelhetjük (2áj—3áj gramm chinin. bisulf. decocti amyli 30á)—50*0 egy csőrére).
