Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
u Általános fertőző bánfalviak. A cliinalt rendesen fülzúgás, nehéz hallás szokta követni; de komolyabb mérgezési tüneteket eddig nem láttunk utána fellépni. A chinalon kívül ezelőtt használták még mint belső hőcsökkentőket a sali- cylsavavas nátront, a cresotinsavas nátront, a resorcint, melyek azonban újabban teljesen ki lettek szorítva a gyakorlatból az antipyrin (oxydimetliylchinizin), a thallin és antifebrin (acetanilid) által. Az antipyrin oly módon alkalmaztatik, hogy első adagnak 1 -0 adunk, ha a következő órában a bő már leszállóban van, 1—í2 óránkint 0‘5-ot adunk, míg a bő 38 és 38'5 közt ingadozik. Előbbi magaslatát 6—8 óra múlván szokta a hő elérni. Szükség esetén eleintén óránkint lO-ot is alkalmazhatunk, míg a hő alábbszállása megindul. Hasonló módon, csakhogy kisebb adagokban, nyújthatjuk az antifebrint (0‘25—05 p. dós.) és a thallint (02—05 p. dós.). Az antipyrin adagolását követő hőfelszökés gyakran rázó hideg kiséretében történik; még inkább látni ezt a másik két szer alkalmazása után. Néha kiütések is észlelhetők a bőrön (urticaria). Nagyobb mérvű collapsus is könnyen jön létre, ha e szerek egyes adagjait túlnagyra szabjuk, vagy, ha az egyes adagokat kelleténél rövidebb időközökben nyújtjuk a betegnek; fülzúgás azonban kisebb mérvben lép fel, mint cliinin után. Tagadhatatlan, miszerint az utóbb említett lázellenes szerekkel igen erélyes hőcsökkenést vagyunk képesek előidézni, de hátrányban vannak a chinallal szemben annyiban, hogy e hatás nem oly tartós és ha nem látjuk is némely észlelő által utóbbi időben fejtegetett ama nézetet bebizonyítottnak, mintha typliusnál a hőcsökkentés káros volna (G-laeser), még sem tarthatjuk azt előnyösnek, hogy a szervezet hőmérséke egyik végletből a másikba dobassák. Valamennyi belső lázellenes szer hátrányban van a hőelvonás által eszközölt hőcsökkentéssel szemben annyiban, hogy utóbbi a láznak nem csupán ezen egy tünetét befolyásolja (1. fentebb). Korán — mondhatni a betegség elejétől — kell figyelmünket a szívműködésre fordítani, miután a tapasztalat azt mutatja, hogy liagymázban elhaltak nagy számánál szívelgyengűlés képezi a halálokot. Ennek meggátlását czélozza az eddig elmondottak közül az étrend megállapítása és a hő csökkentése. E mellett fősúly fektetendő az izgató (stimuláns) szerekre. Első helyen említendők a szeszes italok : jó, erős bor ; szegényebb sorsúaknái pálinka. Mihelyt az érlökés szaporább lesz, feszessége enged, 2—3 óránkint adunk a mondottakból kielégítő adagot (borból 3—4 evőkanálnyit). Szívgyengülés nagyobb fokainál pezsgőhöz folyamodunk, melyből szintén 2—3 pohárnyit adhatunk 2—3 órai időközben. Gyógyszerek közű camphora (005—O'l p. dós.), moschus (005—0*15 p. dós.) adhatók többször naponta por alakban ; vagy oleum camphoratum, aether sulphuricus bőraláfecskendés gyanánt Ví—1 fecskendővel egyszerre. — Az idegrendszer nagyfokú izgatottsága ez eljárást nem ellenjavalja. Ez ellen különben a fürdők, a fejre alkalmazott hideg borogatás jobb szolgálatot tesznek, mint a kábító szerek, melyek különben (morph, muriat. 0003—0006 p. dós.) kis adagban szintén adhatók. — A hasmenés a kagymáz rendes tünetei közé tartozik és addig, míg a szokott határon belől marad (naponta 4—5) különös
