Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Hasi hagymáz. 35 nem szokott nagyfokú lenni. Terheseknél, lia hagymázban szenvednek, könnyen lép föl elvetélés, illetőleg koraszülés. Visszaesés (Becidiva). 'S annak esetek, midőn csaknem valamennyi tünet tökéletes lezajlása után az egész tünetcsoport (láz, kiütés, lépnagyobbodás, hasmenés stb.) újra fellép, úgy, hogy méltán lehet újonnani liagymázról szó. Lázmentes időszak a két roham között hiányzik, vagy 5—10 napot tehet ki- A visszaesés rövidebb ideig szokott tartani, kedvezőbb lefolyást mutat az első rohamnál, bár minden egyes tünet a legsúlyosabb alakot is öltheti magára. A visszaesés, melynek oka ismeretlen, egyes járványokban különböző gyakran észleltetett. A hasi hagymáz különböző módosulatai. Az eddig leírtakból önként következik, hogy a szerint, a mint egyes tünetek excessiv alakban fejlődnek ki, vagy a mint többé-kevésbbé nemes szerv részéről lépnek föl szövődmények, az egyes eset súlyosabb vagy kevésbbé súlyos megbetegedés képét mutatja. De csupán abból a kórképből indulva ki, melyben kizárólag a szóban levő fertőző bántalomnak úgy szólván jogos tünetei fejlődnek ki, azt a tapasztalatot tehetjük, miszerint a megbetegedés majd könnyebb, majd súlyosabb alakban lép föl. Bizonyára különbözők lehetnek azok a mozzanatok, melyek a megbetegedés e változatosságát föltételezik ; egyelőre csak gyanítjuk, miszerint a kifejlett kórkép különböző lehet, a szervezetbe jutott méreg mennyisége és talán némi egyéb tulajdonságai által, melyeket azonban közelebbről nem ismerünk. Létezésük mellett szól egyebek között az a körülmény, hogy vannak egyes járványok, melyekben csaknem kizárólag könnyű, mások, melyekben kizárólag súlyos esetek kerülnek észlelés alá. A typhusméreg mennyiségén és minőségén kívül még befolyással bírhatnak a megbetegedés súlyosságára nézve az egyéni viszonyok, a mint azt újabban Wagner E. is kimutatta. Általában megkülönböztetik: a) A könnyű hagymázt (typhus levis). A tünetek minőségükre nézve nem térnek el a fent vázolt súlyosabb alakétól, de belterjességük (intensitas) csekélyebb. A hőmenet ugyanazt a szabányt, a lázgörbe ugyanoly fvet mutat, csakhogy alantabban mozog. Az eszmélet, közérzet nincs annyira megtámadva, a hasmenés és lépduzzanat mérsékeltebb, szövődmények alig jönnek létre. A lázas szak 1l/ 2—272 hétig tarthat, de tehet ennél kevesebbet is ki ás különösen ily könnyű esetek azok, melyek addig, míg a hagymáz typicus lázmenete ismerve nem volt, csorvás láznak (febris gastrica) lettek tartva. b) Az abortiv hagymáz kezdete sokkal rohamosabb, mint az úgynevezett typicus eseteké, a tünetek (hő, közérzet stb.) mindjárt elején oly súlyosak, hogy súlyos lefolyást helyezünk kilátásba; a további észlelés azonban meghazudtolja aggodalmunkat. Alig néhány napi — egy heti tartam és valamennyi tünet ép oly gyorsan, mint fejlődött, alább hagy és kezdődik az üdülési szak. c) Az ambulatorius hagymáznál az alanyi tünetek oly csekély mérvben vannak kifejlődve, hogy az illetők nem érzik magukat betegeknek, legfeljebb gyöngélkedőknek, míglen valamely igen súlyos tünet (leggyakrabban bélvéizés, bélátfuródás) hirtelen létrejötte elárulja a bántalom komolyságát. 3*
