Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
34 Általános fertőző bántalmak. Más kiütés hagymáz folyama alatt ritkán lép föl; különösen az ajksömör annyira ritka, liogy jelenléte a hagymáz kizárására használtatik föl. A törzsön előforduló kékes foltok mint pelioma typhosum (taches bleuátres) láthatók néha (Gerhardt). Nagyobb fokú vérömlenyek a már előbb említett vérzési hajlammal fordáinak elő, s mint maga e hajlam, kedvezőtlen jelentőségűek. Szintén kedvezőtlen jelenség a decubitus, mely a harmadik hétnél előbb nem szokott föllépni. A kereszttájon a bőr eleintén kékesen elszinesedik, a nélkül, hogy az elszinesedés ujjnyomáéra elmúlnék ; nehány nap múlván a bőr egész vastagságában fekete pörkké válik, mely elobb-utóbb, néha csak napok múltán, leválván, helyén kisebb-nagyobb mélységű fekély látható, mely úgy széltében, mint mélységben egész a csontig terjedhet és nem csak a gyógyulást hátráltatja, hanem súlyos esetekben (genyfelszívódás) a láz hosszas fenntartása folytán azt tökéletesen megakadályozhatja. A decubitus nyomásban találja okát, mely a bőr rendes táplálkozását gátolja, a mint ez kitetszik abból is, hogy más betegeknél is kifejlődik hosszas fekvés folytán, a sarkon, tomporokon, lapoczcsonton, csigolyáknak megfelelőleg. Az a körülmény, hogy hagymázbetegek a széket, vizeletet gyakran bocsátják maguk alá, csak elősegíti eme folyamatot, miután a bőr e nedvek által könnyen maratik föl és lobosodik meg. E fölfogást a gyakorlat, de különösen a modern kezelés is igazolja, a mennyiben a lázellenes kezelés óta a tisztaság nagyobb, a szellemi tompúltság kisebb és így az ürüléknek alábocsátása is ritkább levéli, a felfekvély sem oly gyakori, mint ez előtt. — Mint utóbántalom észlelteinek a bőrön kelevények, tályog és hajhullás. Izmok, csontok és ízületek. Már említettük azt az elfajulást, mely az izmokat éri; nem valószinű, hogy az a fájdalom és fáradtság érzet, melyről ily betegek panaszkodnak, ez által volna föltételezve, miután ezeket más — rövi- debb ideig tartó — lázrohamoknál is észleljük. Egyes izmokon olykor szakadások észlelteinek, melyek el is genyedhetnek. A csontokon és ízületeken az előbb említetteken kívül, állandó elváltozások nem ösmeretesek. Vizeleti és nemi szervek. A vizelet azokat a változásokat mutatja, melyek tartós láznál általában észlelteknek és melyeket már említettünk, t. i. magas fajsúlyt, dús festenytartalmat, a későbbi időszakban fehérjét. -— Eitkább esetekben a vese lobosodásának tünetei is lehetnek jelen : vér, hengerek, úgy annyira, hogy utóbbi időben némely szerző a typhusnak egy külön alakját véli ily esetekben (T. renalis) látni. A láz megszűntével mindezek többnyire elmúlnak és ritkán hátráltatja veselob a gyógyulást. A hólyag teltségének érzete a betegek kábúltsága miatt olykor nem jut tudatukhoz, minek következtében a vizelés elmarad, a hólyag kitágúl, s bár nem valószínű, hogy ép hólyagban a vizelet bomlásnak indúlna, még sem szabad a hólyag megvizsgálását elmulasztanunk, hogy szükség esetén a beteget vizelésre felszólítsuk, vagy a hólyagot kiürítsük. A hólyag ilynemű tágulását követheti — bár a nélkül is felléphet — vizelet- csepegés, mi különösen a felfekvély képződése iránti tekintetből, figyelembe veendő. Nőknél nem ritkán lép föl a hagymáz kezdetén méhvérzés, mely azonban
