Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Hasi hagymáz. 23 zását nehezíti, sőt lehetetlenné teheti; utóbbit a lép puha állománya, bár ilyenkor is gyakrabban sikerül, ha mély belégzést követő kilégzés első szakában sülyesztjük a hasfalra laposan fektetett ujjainkat a bordaív alá. — Gyakran már az első hét végével (vagy még inkább a második hét elején) lép fel a hasi hagymázra nézve szintén jellemzetes rózsacsszerű kiütés (roseola typhosa). Ez részint a mellkas alsó részén, részint a hasfalon elszórt kendermag-lencsényi foltok alakjában jelenik meg, melyek jól kifejlődve a bőr felszínén felülemelkednek. Székletét az első héten renyhe, úgy hogy erre, az étvágytalanságra, rossz szájízre és a bevont nyelvre való tekintettel, a betegek hashajtókat követelnek az orvostól, vagy vettek már olyat az orvos megkérdezése nélkül; ritkább esetek azok, midőn hasmenés már az első héten is jelentkezik. A vizelet sötétebb színű, rendesnél magasabb fajsúlyú (0020—025). A második időszakban minden tünet súlyosbodik, bár a subjectiv érzetre vonatkozó panaszok mérséklődnek, mert már ekkor kisebb-nagyobb mérvben kifejlődik az úgynevezett typhusos állapot, t. i. a szellemi és testi erőnek na- gyobbfokú hanyatlása. A betegek buta, részvétlen tekintettel fekszenek, az ágy végéhez csúsznak, kérdésekre felelnek ugyan, de meglátszik rajtok, hogy nem képesek gondolataikat tartósan egy tárgy körül összpontosítani, sőt ilyenkor már emlékezethiány, elmetévengés különböző alakjai észlelhetők. Olykor érzéki csalódások (hallucinatio) uralma alatt, a betegek magukra hagyatva a legfonákabb cselekményeket viszik véghez. Ritkán alszanak mélyen, többnyire félálomban vannak és érthetetlen szavakat mormognak, bár még ilyenkor is megszólítva, rövid időre magukhoz térnek. A beteghez szólva meggyőződünk, hogy nehezebben (nagyot) hall. A bőr állandóan forró, a hőmérsék fokozódott, úgyszintén a beteg szomja, s bár szellemi tompúltsága miatt vizet alig kér, ha a poharat ajkaihoz illesztjük, mohón iszik. Az ajkak szárazak, néha száraz, barnás pörkkel fedvék (fuligo). A nyelv száraz, különösen közepe táján ; kinyújtáskor reszket. A hörghurut kifejezettebb és olykor az egész tüdőre elterjedt; a köhögés gyakoribb. Minél nagyobb a szellemi tompúltság, annál gyakrabban találni azt, hogy a tüdő hátsó, alsó határán tompúlt hangot ad. Ha ilyenkor, mindjárt a beteg felültetésekor véghez vitt mély légvételek alatt hallgatódzunk, szercse- gést lehet hallani, mely egy-két légvétel után úgy mint a tompulat eltűnik, jeléül annak, hogy csupán az előre ment felületes légzés által összeesett tüdősejtek által volt feltételezve. A szívműködés szaporább, érlökés 110—120, az edényfal ruganyossága még csökkentebb mint előbb és e miatt a dicrotismus még kifejezettebb. Már a második időszak közepén, gyakran annak vége felé lép fel inrángás (subsultus tendinum), mit legelőbb az érlökés tapintásakor vehetünk észre. A szívhangok tiszták; ha a hőemelkedés nagyfokú, a csúcson az első hang zörejes lehet. A has puffadtsága (meteorismus) még nagyobb. A lép nagyobbodása, ha a haspuffadtság nem akadályozza, jól kimutatható ; a roseola kifejezettebb. A hasmenés 24 óra alatt 4—8-szor jelentkezik. Ha a szellemi tompúltság nagyfokú, a betegek az ürüléket maguk alá bocsátják. Az ürülés fájdalom nélkül jő
