Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
210 Általános fertőző bántalmak. és Schütz, Israel). E tiszta tenyésztés útján nyert szervezeteket több ízben sikeresen oltották más állatokra, azokon a taknyosság jellemzetes tüneteit idézve elő. Kórboncztani tünetek. Nem terjeszkedhetünk ki e helyen ama gyakran vitatott kérdés részletezésébe, hogy a takonykórnál jelentkező boncztani változások, a kóros folyamatok mely csoportjába sorolandók, lobos eredetűeknek, vagy új képletnek tekintendők-e ? E kérdés megoldását egyedül a kór-oknak pontosabb ösmerete fogja újabb és biztosabb mederbe terelni. Már Virchov utalt a gümő- és takonykórt kisérő boncztani elváltozások hasonlatosságára ; e hasonlat azon körülményben, hogy újabb időben mindkét folyamat hasonló okra vezettetik vissza, új tápot nyert. — E helyen csupán a kórboncztani vizsgálatnál fölmerült tények rövid felsorolására szorítkozhatunk. A takonykórnál az orrüreg nyákhártyáján, a tüdőben, a külbőrben, izmokban és nyirkedényekben és egyéb szervekben eleintén kemény, szívós göbök (göbcsés takony) fejlődnek, melyek sűrűn sorakozott, különböző nagyságú, gömbölyű és orsóalakú sejtekből, finom magvakból és finom sejtközti anyagból állanak. E göbök közepében szemcsés és zsíros szétesés állván be, fekélyesedéshez, tályogképződéshez vezetnek. — Az orr nyákhártyáján, leginkább a sövényen és a kagylókon — bár ritkábban egyéb részein is -— eleintén főleg egyik oldalon, kásaszemnyi, majd kendermagnyi, lencsényi jelennek meg, melyek majd külön állnak, majd csoportokat képeznek. Szétesésük folytán ugyanily elrendezésű fekélyek jönnek létre, melyek szalonnás alappal és kemé- nyedett nyákhártyaszéllel bírnak. Az által, hogy a fekély szélén és alapján új göbök fejlődnek, melyek ismét szétesnek, egyrészt a fekély terjed és a szomszédfekélyekkel összefolyik — mi által rendetlen alakú lesz — másrészt a mélyben is terjed, a porczig, esetleg a csontig hatolva. A takonyfekély meggyógyúlhat, midőn aztán annak nyomát kérges, sugárszerű heg mutatja. — Az orrüreg nyákhártyája mindig többé-kevésbbé hurutos lesz ; e hurut, mely a göbök közelében legnagyobb fokú, eleintén híg, később sűrű, zöldes, genyes-véres váladékot termel. Hasonló göbök találhatók a gége-légcső nyákhártyáján, a tüdőben; utóbbiban olykor sokkal nagyobb terjedelmű csomók is találhatók, melyek takony- kóros természete azonban még kellően bebizonyítva nincs. — A börtakonynál vagy féregnél az irhában, az izomközötti kötszövetben, magukban az izmokban (különösen a kétfejű-, az előkarhajlító-, a mell- és deltaizomban) találni különböző nagyságú göböket, kelevényeket, melyek ugyanazon elemekből állnak, mint az orrtakony és melyek szétesése folytán nagy, felhányt, beszűrődött, mintegy kirágott szélekkel és piszkos, szalonnás alappal, evszerű váladékkal bíró fekélyek keletkeznek. A szomszéd nyirkedények és nyirkmirigyek vastag zsinegekké duzzadtak és ezek mentén új kelevények, fekélyek keletkeznek. Az embernél különben a folyamat igen gyakran határolódik az irhában, kisebb-nagyobb genytüszőket képezvén. Míg a lónál a lép, máj és vese gyakrabban lesznek esetleg elsajtosodó, elmeszesedő vagy genyodő góczok székhelyévé, mi által a folyamat könnyen tévesztethetik össze genyvérűséggel, addig e szervek ilyszerű elváltozása embernél ritkább. — Ezek mellett egyszer-egyszer a legkülönfélébb
