Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
szervekben találni göböket, genygóczokat. A vérben a fehér vérsejtek gyakran vannak megszaporodva. Kórtünetek és korlefolyas. A takonykor embernél is ép úgy, mint lovaknál, heveny vagy idült lefolyást követ, bár vannak esetek, melyek a két alak között mintegy átmenetet kepeznek. A heveny és idült alak tünetei egymástól oly sok tekintetben térnek el, hogy első tekintetre szinte nehéz azzal a gondolattal megbarátkozni, miszerint az egymástól annyira elütő két kóralak ugyanegy kórhatány által van feltételezve. Méltán emlékeztetnek (Weigert) azon analógiára, melyet a takonykor e tekintetben is mutat a heveny és idült lefolyású gümőkór tüneteivel. A lappangási időszak 3—5 nap közt szokott ingadozni, bár olykor hosszabb ideig elhúzódik. Ha kezdetben az általános tünetek túlnyomók, vagy egyedüliek, azok szabány nélküli, többnyire fokozódó hőemelkedésben, általános levertségben, gyengeségben, a végtagokban jelentkező húzó fájdalmakban, főfájásban, étvágytalanságban állanak, szóval oly tünetekben, minők számos más heveny (fertőző) betegségnél is észlelhetők és még leginkább emlékeztetnek a hasi hagymáz, az általános heveny gümősödés kezdeti szakára, heveny ízületi csúzra, melyekkel — az előzmények ösmerete nélkül — e bántalom össze is téveszthető, míg a csakhamar föllépő helyi tünetek, a folyamatot kellő világításba nem helyezik. — Ha a fertőzés a test valamely külső részén át történt, akár mentek általános tünetek előre, akár nem, a megfelelő helyen heveny lobnak tünetei mutatkoznak: az illető testrész, újj, arcz, szem kötőhártyája stb. erősen megdagad, piros és fájdalmas lesz. A beoltás helyén szalonnás küllemű, gyógyulási hajlamot nem mutató fekély keletkezik, vagy valamely előbb fennálott seb lesz fekélylyé ; a szomszéd mirigyek i-endesen megnagyobbodnak, fájdalmasak lesznek. Az általános tünetek ez alatt folytonos, nagy alábbhagyásokat mutató, ritkábban szabályos félbenhagyó láz kiséretében fokozódnak, ú. n. hagymázos állapot (status typhosus) fejlődik ki, a betegek aluszékonyak, különböző alakú elmetévenges lép fel, a nyelv száraz lesz stb. Ez alatt a helybeli tünetek tovább terjednek, a beoltott résznek és környékének lobos beszürődése tovább halad. E helyeken, valamint a bőr egyéb részein, eleintén körülírt, rózsacsszerü kiütés lép föl, mely csakhamar piros udvarral körülvett genygóczczá, ennek feltörése után mind nagyobbodó, barnás pörkkel fedett fekélylyé lesz; ritkábban fejlődnek buborszerű hólyagok. — Ha az orr nyákhártyája is bevonatik a bántalom körébe — mi embernél sokkal ritkábban történik meg, mint állatoknál és e tünet akkor is gyakran a betegség legvégső szakában áll elő — az egyik, vagy mindkét ormyilásból híg, később genyes, esetleg véres, evszerű, bűzös váladék szivárog ki; a nyákhártya, valamint a szomszédos külbőr megduzzad, különösen az orrgyöknek megfelelőleg és fájdalmas lesz. Később itt is genytüszők, azok szétesése folytán a fentírt fekélyek képződnek. Készint a váladék maró természete folytán, részint attól függetlenül egyéb nyákhártyákon, a száj- és foghús, szem-, gége- és hörgők nyákhártyáján hasonló elváltozások jöhetnek létre, sőt- habár ritkán — annyira előtérbe lépnek, hogy az egész kórképet dominálják. E közben az előbb leírt, mélyebben fekvő genygóczok, főleg az izomzatban, 14* Takny osság és bőr fér eg. 211
