Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)

Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába

202

Általános fertőző bdntalmak.

latos a higany belső adagolása (Ep. Calomel. OT, Cretae FO, Saccli.alb.4--0, Div. in dos. XY. D. S. Naponta 2—4-szer egy port), miután könnyen idéz elő emésztési zavarokat. — Bedörzsölésre 0-5—1‘0 szürke kenőcs rendeltetik naponta, tisztán, vagy más zsiradékkal keverve. A bedörzsölési helyet gyakran kell változtatnunk, miután a gyengéd bőrön könnyen fejlődik izzag. — Fürdőre a maró higanyt használjuk (Ep. Sublim, corros. 2‘0 5-0, Muriat. ammon. 3-0,

Aqu. dest. 100-0. D. S. egy fürdőre). A fürdőket másod-harmadnaponként ismételtetjük és a gyermeket V2—3/* óráig engedjük a langymeleg fürdőben maradni. A bujakóros tünetek elmúlta után kálium jodatumot (0-02—0-2 p. dós., 2—3-szor naponta), vasat rendelhetünk és úgy, mint a higanygyógymód alatt, a gyermek lehető jó tápláltatásáról gondoskodunk ; főleg bujakóros náthában szenvedő gyermekeknél nehéz e feladatnak megfelelni, miután orruk eldugulása miatt szopni képtelenek.

TIZENNYOLCZADIK FEJEZET.

VÍZISZONY, VESZETTSÉG, EBDÜH.

HYDROPHOBIA, RABIES. LYSSA. RAGE.

Kóroktan. Hydrophobia emberen kizárólag a veszettség még eddig ösme- retlen mérgének beoltása által fejlődik ; a beoltás leggyakoribb, csaknem kizárólagos módját veszett állat által való harapás képezi. E betegséget leggyakrabban észlelték kutyán, és reánk nézve tulajdonképen ez bír legnagyobb fontossággal; veszettség fordulhat még elő macskán, rókán, farkason, sertésen stb. — Még kétes, hogy veszettségben szenvedő ember marása folytán fejlődhetik-e e kóralak emberen is, ellenben emberről állatokra való oltás már többször hajtatott sikerrel végre. A fentebbiekből kitetszik, miszerint az emberi veszettség (lyssa huruana) kóroktana összeesik a kutya veszettségének (lyssa canina) oktanával.

A veszettség minden éghajlat alatt előfordul, a hova egyszer elczipelte- tett. Míg ezelőtt lehetőnek tartották, addig ma csaknem kivétel nélkül tagadják az észlelők azt, hogy a veszettség önmagától is fejlődhetnék. Mindazon mozzanat, melyet a veszettség létrejötte körűi szerepeltettek (nagy forróság, nagy hideg, ivóvíz hiánya, ki nem elégített nemi ösztön stb.), igen kétes értékű. Fertőzési természete mellett pedig szólnak egyrészt az eredményes oltási kísérletek és a betegség járványos föllépése. Nagy városokban, hol a kutyák rendőri felügyelete életbe van léptetve, elég gyakran sikerűit a járványnak egyes gócz- pontokból való terjedését kimutatni. Bár a veszettség kórokát még nem ösrner- jük, a beteg állatok nyálával, tajtékával, vérével tett sikeres oltási kísérletek mutatják, hogy a méreg e részekhez tapad, illetőleg azokban foglaltatik. Ha a veszettség ragálya az emberi test sértetlen részeire (bőr, nyákhártya) jut, a veszettség nem fejlődik ki (Hertwig). Legveszélyesebbeknek bizonyultak oly harapott sebek, melyek csak kevéssé, vagy épen nem véreznek, miután külön-