Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Bujakor. 18h VIII. A véredények bujakóros bántalma. Míg a szívben a gumma fejlődése a íűtkább esélyek közé tartozik, addig a véredények, nevezetesen az üterek bujakóros megbetegedése gyakran észlelhető. Leggyakrabban a kisebbek, nevezetesen az agy literei támadtatnak meg, bár utóbbi időben, mióta az észlelők ez irányban figyelmesek lettek, a nagyobb üterek hasonló megbetegedése is gyakrabban lett észlelve. Az üterek bujakóros lobja (arteriitis syphilitica) részint mint önálló folyamat, részint más bujakóros megbetegedésnek részjelensége gyanánt kerül észlelés alá. A lobfolyamat itt sem mutat a bujakórra jellemzetes tüneteket. Sejtbeszűrődés, kötszövetkép- ződés képezi, mint bujakóros elváltozásoknál általában, a bántalom lényegét.. Legnagyobb mérvű elváltozást mutatja a járulékos (adventitia) és a belső hártya (intima); különösen utóbbi meg van vastagodva és sójtdús szövetet képez; sokkal kisebb mérvű sejtbeszűrődés észlelhető a középső hártyán. Ha a bántalom előbbre haladt és kötszövetképződés jött létre, az ütér fala rostszerűleg van megvastagodva, míg a középső hártya sorvadt. A megvastagodás oly mérvű lehet, hogy az ütér átjárhatlan lett, mi által a megfelelő szövet, illetőleg szerv tápláltatása lényegesen zavartathatik. — Az edények bujakóros bántalma a bujakór későbbi nyilvánulási alakjai közé tartozik. Az eddig elősorolt bujakóros folyamatokon kívül, a bujakór még számos szervben hozhat létre kóros elváltozásokat. Általában mondhatni, miszerint a bujakór minden szervben nyilvánulhat, miután a nedvkeringéssel annak hatánya mindenüvé eljuthat. A fentebb elsoroltakon kívül bujakóros megbetegedés székhelyévé gyakrabban lesz a máj, lép, tüdő, bélhuzam, vese, az ideg- rendszer stb. E szervek megbetegedésénél azonban a helyi megbetegedés tünetei annyira előtérbe lépnek, hogy czélszerűbbnek látjuk azok leírását az egyes szervek betegségeinek tárgyalásánál megejteni. Igen természetes, hogy valamely bántalom, mely a szervezetet oly sokféle alakban és irányban támadhatja meg, annak lényeges táplálkozási zavarát is fogja maga után vonni. Innét'van az, hogy bujakórban szenvedők külleme gyakran általában megváltozik, bőrük halvány, szennyes lesz, bőralatti zsírszövetük megfogy, ellenállási képességük csökken, szóval senyvesek, cachecti- cusok lesznek. A cachexia annál inkább fog kifejlődni, a bujakórnak minél súlyosabb, — minél nagyobb genyedéssel stb. járó alakjai által lett a szervezet megtámadva és minél behatóbb gyógymódok igényeltettek a bujakór tüneteinek elnémítására. Fölösleges külön kiemelnünk, miszerint oly egyéneknél, kik már előbb gyengébb szervezettel bírtak, görvély- vagy gümőkórban szenvedtek, vagy kiknél e bántalmak a bujakór tartama alatt léptek föl, avagy midőn ezekhez, mint hosszas genyedéssel járó betegségekhez egyéb táplálkozási zavarok (kemnyés elfajulás) társulnak, — e senyves küllem korábban fog kifejlődni és nagyobb mérvű lesz.
