Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
182 Általános fertőző bántalmak. (bubor, pemphygus syph.) felnőtteknél igen ritkán kerülnek észlelés alá. — A bujakoros fakadók (impetigo syph.) szintén lencse-borsónagyságú bibircsekből veszi eredetét. A beszűrődés genyes szétesése és a felliám felemelése által geny- nyel telt kivirágzás jő létre, mely piros udvar által van körülvéve. A fedő liám megrepedése következtében, a genyszertí bennék kiömlik és vastag pörkké szárad. A pörk eltávolítása után barnásvörös, szennyes sárgás, genynyel bevont felület lesz látható, mely újra vékony pörkkel vonódik be. Ennek végleges lehullása után rézvörös folt maradt vissza, mely idővel teljesen színtelen lesz,, mi bujakóros természetére nézve jellemzetes. A fakadók leggyakoribb helye a fej és arcz hajas része, a szájzug, az orrszárny redője, a hónaljárok, a borék ; ritkábban a végtagok. Többnyire elszórtan lép fel. Súlyosabb alak az, midőn összefolyva csoportokat képez. Mélyebb liegedés nélkül gyógyúl, bár a gyógyulás hosszú, több hóra terjedő időt vehet igénybe. A fekélyesedés továbbterjedése által azonban súlyosabb alakú kiütésbe mehet át. Ily súlyosabb alak, mely a bujakór későbbi szakában, különösen rossz egészségügyi viszonyok közt élő egyéneknél fordúl elő és rendesen kitörési láz által előztetik meg, a bujakőros genybúb (ecthyma syph.). A bujakóros genybúb lobosan beszűrődött alapon,, piros udvarral körülvett lencse babnagyságú, véres genyt tartalmazó genytüsző. A test bármely helyén előfordúlliat, leggyakrabban azonban a fej hajas részén és az alsó végtagokon található, hol majd elszórtan, majd nagyobb csoportokban fejlődik. A genybúb bennéke barnás pörkké szárad, mely annál vastagabb, minél mélyebbre terjedt a bőr fekélyesedése. A pörk alatt éles szélű, szürkés- felületű, többé-kevésbbé mély fekély látható, melynek gyógyúlása után, az előrement fekélyesedésnek megfelelően bemélyedt, sötét vörösen színezett^ később elszíntelenedő heg marad hátra. — Megjelenési idejére és súlyosságára nézve az előbbivel megegyezik a rúpia, syphilitica, melynek fejlődését láz előzi meg. Lencse-babnagyságú bibircses alapon 24—48 óra alatt zavaros véres, híg genyes bennékkel bíró genytüsző fejlődik, mely nehány nap múlván központjában beszárad. Ennek környékén új genytüszők fejlődnek, míg az előbbiek pörkké száradnak, mi által a pörk végre több cm. átmérőjű lehet. A pörk egyenetlen, közepén legvastagabb, a körzet felé mind vékonyabb lesz, mi által hasonlít az osztrigahéjhoz. A pörk eltávolítása után éles, alávájolt szélű, szeny- nyes alapú, véres evszerű folyadékot elválasztó fekély látható. Előfordulási helyét a törzs és végtagok képezik; nagyobb átmérőjű fekélyek főleg utóbbi helyen találhatók. Gyógyúlása lassú s mindig mély, eleintén sötét vörös, később színtelen heg hátrahagyásával történik. Néha a rúpia egyik oldalán létre jő a hegesedés, míg másik oldalán tovább halad a fekély, mi által ez vesealakú lesz. A í’upiával egyidejűleg leginkább szoktak egyéb szöveti változások (csont- szú, torokfekélyek, fehérje-, vérvizelés stb.) fellépni. Az eddig tárgyaltakhoz hasonló alkatú elváltozások léphetnek fel a bőr mélyebb rétegeiben is, mi által a bőrben, részben alatta, illetőleg a bőralatti sejtszövetben csomók fejlődnek, bujakőros csomók (tubercula syphilitica, Knotensyphilid), melyek felett a bőr néha még mozgatható is. Székhelyük szerint mélyebb vagy felidetes csomóknak neveztetnek. A csomók, melyek Wagnee
