Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
170 Általános fertőző bántalmak. suit, mivel ekkor még nem vagyunk abban a helyzetben, hogy előre megmondhassuk, miszerint nem egyszerű mirigylobbal van-e dolgunk. A beteget az ágyra utaljuk, étrendjét megszorítjuk, szeszes italokat eltiltunk és a fájdalmas mirigytájra jégborogatásokat rendelünk. Nyomkötés, vagy seréttel megtöltött kis zacskónak a mirigyre történt állandó elhelyezése csupán oly esetekben kisérthető meg, melyeknél a mirigy nagyobbodása mellett a lobos tünetek kevésbbé lépnek előtérbe. A felszívódás elősegítése czéljából 2—3-szor naponta alkalmazunk jodecseteléseket (Ep. Tinct. Jod. 200, Tinct. Gallar. 10’0). Ugyané czélra jodo- formkenőcsöt lehet megkísérlem. Zeissl eczetsavas ólomélegbe mártott nyom- foltokat dicsér, melyeket a csípő körül vezetett pólyákkal biztosít, mi által a dobra nyomást is gyakorol. Ha a fájdalmak ez eljárás mellett nem enyhülnek és a genyedés láthatólag nem lesz elkerülhető, megmelegedő borogatásokhoz térünk át a genyedés siettetése czéljából. Ajánltatik több észlelő részéről, hogy mihelyt hullámzás mutatható ki, a geny a bőr megnyitása nélkül, jól fertőztelenített PuAVAz-féle fecskendővel szivattyúztassék ki, mire újólag alkalmazott jodofonnkenőcs és nyomkötés a fennmaradt dagot talán felszívódásra fogja birni. Mi ez eljárástól hasznot nem láttunk és legczélszerűbbnek tartjuk, hogy a genynek, mihelyt a hullámzás jól kivehető, elég tág metszés által utat nyissunk. A geny kiürítése és a genyűrnek 2%-os carbollal történt alapos kimosása után, az tírt jodoformporral behintjük, salicylvattával kitöltjük, az egész mirigytájt vattával befödve, lepó- lyázzuk. Az elgenyedt mirigy, megnyitása után nem lévén egyéb nyílt sánker- nél, a további kezelés is a sánkernél mondottak szerint történik. Ugyanaz áll a mirigysánker netalán föllépő módosulataira nézve, melyek minden tekintetben azonosak a sánkernél említettekkel és így az ott felhozottakra utalhatunk. C) BUJAKÓR. SYPHILIS. Kóroktan. A bujakór (syphilis) kizárólag ragály útján terjedő betegség, melynek kórhatányát még teljesen ösmertnek alig mondhatjuk. Több észlelő írt már le bujakóros betegek vérében, kórtermékeiben talált elemeket, melyekről azt vélték állíthatni, hogy azok a bujakór fajlagos hatánya, vivője gyanánt szerepelnek. Az újabbak közül csupán Klebs, Aufrecht, Bergmann és Birch- Hirschfeld neveit említjük; újabban főleg Doutrelepont és Lustgarten írtak le a bujakór hatány gyanánt tekintendő bacillusokat, melyekre nézve azonban a tiszta tenyésztés és oltás által nyújtandó végleges bizonyíték hiányzik. Addig is, míg e tekintetben biztosabb adatokkal rendelkezünk, a bujakórt contagium vivum, és pedig az úgynevezett helyhez kötött (fxum) ragály által föltételezettnek kell tartanunk. E nézetünket pedig a bujakór terjedése és lefolyása körül tett tapasztalatokra alapítjuk, melyek azt mutatják, hogy a bujakór kórnemzője a szervezetben újra termeltetik és hogy nincs kizárólag e bántalom
