Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Dob. Mirigysánker. zódik; a betegek járni alig képesek, hasztalan iparkodnak a fájdalmakat elnyomni, elpalástolni. A kezdet néha általános tünetek, láz, levertség, étvágytalanság által van kisérve. A fájdalmasság mindinkább nagyobb területre terjed; hova-tovább nem csak a mélyben lehet körülírt dagot érezni, hanem nagyobb kiterjedésben, felületesebben; sőt a mirigy fölött levő bőr is piros lesz, többé redőbe nem vonható, jeléül annak, miszerint nemcsak a mirigy, hanem az azt környező és a bőrrel összefüggő kötszövet is lobos. A daganat mind nagyobb, majd tyúkpetényi és még nagyobb lesz, csúcsosodik, hullámzás mutatható ki benne, míg végre magára hagyatva, legmagasabb pontján a bőr vékonyodik, szederjes lesz, áttöretik és a nyíláson zöldes, sűrű, kevés vércsíkkal kevert geny ömlik ki, mire a daganat lelohad. Néha azonban csak kevés geny folyt ki, a daganat tovább fennáll, talán dudoros alkatú lesz és előbb-utóbb egy második, harmadik helyen is megnyílik. Sőt megeshetik, hogy a geny a bőr- alatti kötszövetbe ömlik, annak kiterjedt lobosodását, genysülyedést idézvén elő. Ily kedvezőtlen lefolyást leginkább górvélyes, gümőkóros stb. egyéneknél szoktunk látni. A geny kiürülésével egyidejűleg a fájdalmak s a netalán jelen volt általános tünetek megszűnnek. Míg azonban valamely mirigy közönséges elgenye- dése és megnyílása után, csakhamar sarjadzás útján gyógyulás következik be : a mirigysánker, fajlagos oka következtében, mindenben oly magatartást tanúsít, mint az előbb leírt puha fekély; váladékának beoltása által sánkert lehet előidézni. A geny-űrt fedő bőr széle alávájolt, hiányos tápláltatása miatt szederjes, vékony és lazán lóg a fekély alapja felé ; máskor kemény és felhányt. A geny-űr alapja és fala ép oly szalonnás küllemet mutat, mint a sánker, és szemcsés szétesés, diphtheriticus beszűrődés útján terjedhet minden irányban. A mirigylob kezdete és a geny önkéntes kiürülése közt, 1—3 heti idő telhetik el. Megnyitása után mindazon esélyeknek ki van téve, melyeket a puha fekélyre nézve említettünk: maró, üszkös természetű lehet, nagy mérvben kiterjedhet, űrmenetek képződhetnek, súlyos vérzések léphetnek föl. Ily súlyosbodásoktól — melyek a gyógyulást ép úgy hátráltatják, mint azt hasonló viszonyok közt a sánkerrel is teszik, — eltekintve, a gyógyulás, mely ép úgy sarjadzás útján, a széltől az alap felé haladva, jő létre, mint azt a puha fekélyre nézve mondottuk, a 4 — 5-ik hétre szokott bekövetkezni. — Nem minden mirigylob, mely sánkerliez csatlakozik, genyed el, hanem megnagyobbodása után eloszlik, visszafejlődik. Ezek nagy része valószínűleg nem fajlagos eredetű, mint azt már előbb részleteztük. De vannak másrészt oly esetek, melyekben mindkét oldalon kifejlődik a mirigysánker; főleg a féken ülő puha fekélynél látjuk ezt. — Bár a mirigysánker leggyakoribb a czombhajlat- ban, fejlődhetik az más helyeken, pl. az áll alatt, a könyökhajlatban, ha a puha fekély az ajkon, az újjakon foglal helyet. — Férfiaknál a mirigylob gyakrabban fejlődik ki, mint nőknél. Gyógy éljárás. Ha a mirigylob idejekorán jut tudomásunkra, megkísértjük annak visszafejlesztését, bár jól tudjuk, miszerint az, sánkeres mirigylobnál •csak kivételesen fog czéllioz vezetni. A kísérlet már azon oknál fogva is jogo169
