Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
A sánker. Paha fekély. 165 a bőr felsőbb rétegeiben határolódik (felületes sánker), máskor áthatol a borán, a bőralatti kötszöveten, az alatta levő szöveteket roncsolva, mi által a makkon, húgycsőn, kis és nagy ajkakon még gyógyulás esetén is lényeges hiányok maradnak vissza. Ily súlyosabb lefolyás inkább várható görvélyes, gümőkóros, éhség, nyomor által elcsigázott egyéneknél, továbbá olyanoknál, kik a fekélyt nem tartják tisztán, erős szerekkel, erőművileg izgatják, vagy a helyi viszonyok miatt nem óvhatják meg izgató váladékok (vizelet, hüveiyváladék) odajutásától. A fekély és környéke, mint említve volt, lobos folyamat székhelye. A szerint, a mint a lobos tünetek inkább lépnek előtérbe vagy hiányoznak, erethicus vagy atonicus alakról szólunk; utóbbinál a váladék csekély, híg, a gyógyhajlam gyenge, a sarjadzás lassú, a fekély könnyen vérzik. Más esetekben a beszűrődés nagy foka szövetelhaláshoz vezethet (üszkös sánker), melynél rövid idő alatt nagymérvű, olykor az egész makkot, fitymát, vagy a nemző szervek más részét elpusztító elhalás jő létre. Aránylag leginkább vannak ily folyamat által veszélyeztetve azok, kiknek fitymájuk szűk, a sánker a fityma belfelületén foglal helyet és a váladék pang. Az üszkösödés folyamán jelentékeny vérzés állhat elő. — Maró (phagadaenicus) sánkernek nevezik azt, melynél a szétesés rohamosan történik úgy, hogy már néhány óra alatt igen jelentékeny lehet a roncsolás. Ha e roncsolás inkább egy irányban halad, míg a másik irányban a fekély helyt áll, vagy heged, kigyódzó sánker (u. serpiginosum) névvel illetik ezt. A phagadaenicus sánker leggyakrabban észlelhető gyenge testalkatú, vérszegény, görvélyes, tüdővészes egyéneknél, továbbá olyanoknál, kik előrement, túlzásig folytatott higany-gyógymódnak voltak alávetve, nemkülönben iszákosoknál. Phagadaenicus sánker általában gyenge gyógyhajlammal bír. A hely, melyen a sánker fejlődött, mint már említők, szintén befolyásolja annak további alakulási viszonyait. A fitymán fejlődő sánker lassúbb gyógyulási hajlamot mutat, miután a fityma mozgatható és így a fekély is vongál- tatik. Tisztántartása, mert rendesen makk- és fitymalob társúl a sánkerhez, annál nehezebb, miután a váladék egyrészt több, másrészt a fityma nehezebb visszavonhatása miatt, nem távolítható el. Már említettük, miszerint ily viszonyok közt gyakran lép föl üszkösödés, mely az által árulja el magát, hogy a makktáj fájdalmas lesz, a fityma erősen megdagad, utóbbi nyílásán véres, evszertí, bűzös váladék szivárog ki. A dagadt és piros fityma egyik-másik helyén csakhamar szederjes folt keletkezik, mely nehány óra múlván elüszkösödik es leválik. Az üszkösödés egyidejűleg a fityma több helyén léphet föl, átterjedhet a makkra, azt részben vagy egészben elroncsolván. — A féken föllépő sánker, főleg ha annak mindkét oldalán fejlődik, rendesen a fék átlyukadását eredményezi, midőn most a fekély alapját a sánker előbbi széle képezi; később a fennmaradt bőrhíd is átszakadhat, mi olykor bő vérzéssel jár. A fék mentén a sánker tovább terjed, eljuthat a húgycsőnyílásig; mélyre hatolva lecsupaszíthatja, átfúrhatja a húgycsövet. — A makkon levő sánker igen könnyen terjed a mélybe, kraterszertí fekélyt képezvén; szűk fityma esetén ugyanazon esélyek fejlődhetnek, minőket fenntebb a fitymára nézve mondottunk. Nőknél a hátsó eresztéken levő sánker, a méh- és hüvelyváladéknak s vizeletnek odajutása
