Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
166 Általános fertőző bántalmak. miatt, rendesen igen lassú gyógyhajlammal bír; a sánkerváladék a végbélnyíláshoz szivároghat, annak hasonló megbetegedését vonva maga után. Ha a sánker nem terjed szokatlanul mélyre és mindazon súlyosbító körülmények, melyeket felemlítettünk, elmaradnak, illetőleg hiányoznak: a sánker terjedése mintegy a negyedik hétre megszűnik, piros sarj fedi az alapot és további két hétre a bebőrödzés is megtörtént. Az említett kedvezőtlen körülmények közbejötté a gyógyulást bizonytalan időre, olykor hónapokra elodázza. Kórisme. A sánker kórisméje leginkább a fityma-makksömörrel (herpes progenitalis), közönséges horzsolásssal és a kezdeti bujakóros fekélylyel szemben lehet kérdéses. A makksömörrel csak kezdetben volna összetéveszthető. Kétes esetekben a következőkhöz tartjuk magunkat. A sömör többnyire csoportokban lép föl, sánker ily csoportokat ritkán képez. A sánker nagyobb ; mindegyik fekély vagy genytüsző külön lobos udvarral, keményebb alappal bír. A sömör kisebb, gombostűfej mekkoraságú ; a csoportok lobos udvara közös, kevésbbé kifejezett, az alap ninca beszűrődve. A sánkertüsző hamar beszárad, a pörk eltávolítása után fekély marad vissza, mi sömörnél elő nem fordul. A sömör többnyire többször lép föl ugyanazon egyénnél. Közönséges elhanyagolt fekélyek nem oly kerekdedek és éles szélűek, mint a sánker. Ha első vizsgálatra mindezek daczára a kórismét megállapítani képesek nem volnánk, a további lefolyás megügyelése kételyt alig hagy hátra. Úgy a sömör, mint a közönséges fekély egyszerű tisztántartásra nehány nap alatt begyógyul; a sánker gyógyulásának hetekre van szüksége. Sokkal fontosabb a sánkernek, főleg kórjóslati szempontból, a kezdeti bujakóros fekélytől való megkülönböztetése. A bujakóros fekély keményebb, szinte porcztapintatú alappal bír, míg a sánker alapja, ha beszíírődés folytán keményebb is a rendes bőr tapintatánál, amannál még is puhább és inkább a vizenyős beszíírŐdésnél szokott ellenállási érzetet kelti. A fekélyesedési, szétesési folyamat sánkernél kifejezettebb, mint bujafekélynél; utóbbinál az aránytalanság még szembetűnőbb, ha a nagy, kemény beszűrődés- hez viszonyítjuk. A sánker a közösülést követő 1—3 napra ki van fejlődve; bujakóros fekély sokkal később keletkezik. A bebőrödzés kezdeti bujakóros fekélynél sokkal gyorsabban történik meg, mint sánkernél, bár gyakran újra kifekélyesedik. Bujakóros fekély gyakran van követve fájdalmatlan (indolens) mirigydagok által, melyek nem szoktak elgenyedni, míg sánker után fájdalmas, genyedő mirigydagok fejlődnek. E pontok szemmeltartása mellett az esetek nagyobb számában eligazodhatunk. De eltekintve attól, hogy egyidejűleg jöhet létre fertőzés bujakóros kórhatánynyal és sánkerrel, találkozhatunk esetekkel, melyek annyira kifejezetlenek, illetőleg a fentebbi tulajdonságokat annyira keverve hordják magukon, hogy elhatározásunk csupán a további lefolyás megügyelése után lesz lehetséges. Gyógy élj árás. Miután a sánkerméreg mindig csupán ily bántalomban szenvedő részéről terjed tovább és erre a közösülés szolgáltatja a leggyakoribb alkalmat, kétségtelen, miszerint szigorú rendőri rendszabályok által annak terjedését korlátolni kell. A követendő rendszabályok részletezésébe e helyen nem bocsátkozhatunk. — Tisztátalan közösülés következményeinek elhárítása czél-
