Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
164 Általános fertőző bántalmak. makk koronája, ritkábban a húgycső külső szájadéka, a sajka-árok ; nőknél: a nagy és kis ajkak, a hüvelybemenet, a hátsó ereszték ; ritkábban maga a hüvely fala, a méh hüvelyes része. Sokkal ritkábban találjuk a sánkert más helyeken: az ajkakon, a nyelven, szemen, az újjakon stb., hová a sánkerváladék természetellenes közösülés útján, részint más úton történt átvitele által (csókolódzás, orvosi és egyéb eszközökkel stb.) jutott. A fentebbiek érthetővé teszik, hogy a sánker esetleg közösülés nélkül is tovább terjeszthető ; orvosok pl. fertőzhetik magukat, másrészt ők is tovább vihetik a ragályt: ez a mód azonban az előbbihez viszonyítva, fölötte gyér. Oly egyének, kiknek nemző részén a bőr puha, repedékeny, gyakrabban szenvednek sánkerben. Ezt szemmel tartva, könnyen elgondolható, miszerint lehetséges, hogy ugyanazon nővel vagy férfival közösülhetnek többen és az illetőknek csupán egy része ragályoztatik, azok t. i., kiknek nemző részén hámfosztott hely létezett, míg az ép bőrűek mentek maradnak. Egyszeri fertőzés még a bántalom fennállása alatt sem óv meg új fertőzéstől. Kórtünetek és kórlefolyás. A beoltást követő lappangd,si időszak igen rövid; némely szerző szerint nem is létezik, hanem a beoltást azonnal követik bizonyos elváltozások. Könnyebben észrevehető eltérés azonban csupán 10—24 óra múlván jelentkezik a beoltás helyén, körülírt élénk piros folt alakjában. Következő 24 óra alatt e foltból csomócska fejlődik, mely a bőr felszínén felemelkedik és piros udvar által van körülvéve. A beoltást követő harmadik 24 óra alatt a csomócska genytiiszŐvé alakul át, mely nagyobbodik, s szintén piros udvarral van körülvéve ; utóbbinak megfelelőleg a bőr mérsékelten be van szűrődve; önként is fájdalmas, de még inkább nyomásra. A következő 2—3 napon át a genytüsző azon a helyen, hol folyadék behatásának nincs kitéve, tehát a bőrön, beszárad, helyén pörk képződik, a vörös udvar kisebbedik vagy eltűnik. A pörk leválasztása után kerekded, élénken határolt, duzzadt széllel, szürkés, szalonnás alappal bird, sárgás zöldes genyet elválasztó fekély mutatkozik. Nyákhártyákon történt beoltásnál genytüsző nem képződik, hanem azonnal a folytonossághiány nagyságának és alakjának megfelelő, imént leírt tulajdonságokkal biró fekély fejlődik. Az ulcus a megfelelő szövet lobos beszűrődése által keletkezik, e beszűrődés szemcsésen széteshetik, vagy nagyobb czafatkák- ban, diphtheriticus folyamat alakjában hal el. Egyidejűleg a fekély környékén sejt-beszűrődés jő létre, mely kemény beszűrődés alakjában kiérezhető ; innen van a köményes alap és duzzadt szél. Az ulcus eleintén úgy a körzet felé, mint az alap irányában terjed, míglen sarjadzás jő létre; a fekély széle ellapúl, a központ felé húzódik és a bebőrödzés mind tovább terjed, míg végre sekély behúzódott heg marad hátra. A sánker alakulási viszonyai különbözők lehetnek a szerint, a mint a roncsolás nagyobb vagy kisebb mérvben, rohamosabban vagy lassabban terjed, úgy széltében, mint mélyben, mire ismét a fertőzött egyén testalkata, táplálkozási viszonya, szóval ellenállási képessége, bír befolyással. Némi módosulásokra nézve határozó még a hely is, melyen a sánker fejlődött. — Kiterjedésére• nézve a sánker lehet majd lencsényi, majd annál sokkal nagyobb; több apróbb fekélynek összefolyásából keletkezhetnek a legkülönfélébb alakúak. Néha már
