Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
A Hanker- Puha fekély. 163 dik és későbbi tünetek által van követve, míg máskor e tünetek elmaradnak — ■egy venericus mérget vett föl és a veneria különböző alakjainak azonosságát vallotta. A fekélyeknek és következményeiknek különböző magatartása, szerinte, részint a fertőző liatány csekélyebb erélyében, részint az alapszövet különböző voltában találja magyarázatát. — 1852-ben Bicord egyik tanítványa, Bassereau állította először, hogy az eddig egynek tartott veneria két különböző kórliatány által van föltételezve, melyek közűi az egyik mindig puha fekélyt, sánkert idéz elő, mely helyi megbetegedés és legfölebb a szomszéd mirigyek vonatnak be a bántalom körébe, de soha sincs általános tünetek által követve, míg a másik általános fertőzést, alkati bántalmat idéz elő és a beoltás helyén jelentkező kemény fekély már az általános bujakóros fertőzésnek egyik nyilvánulási módja. Merültek ugyan föl e duálisticus tant ellenző nézetek, melyek arra hivatkoztak, miszerint fordulnak elő esetek, habár gyéren, melyekben puha fekély után általános bujakór tünetei észlelhetők. Miután ki lett mutatva, hogy ily esetekben egyidejűleg létrejött kettős fertőzésről van és lehet csak szó, a duálisticus felfogás, habár itt-ott még vannak is ellenesei, úgy szólván általános lett. Ily értelemben tárgyaljuk mi is a következőkben a venericus bántalmakat, — a kankót jobb beosztás kedvéért, a húgycső betegségeinek fejezetére odázván el. A) A SÁNKEB. PUHA FEKÉLY. ULCUS MOLLE. CHANCRE. Kóroktan. A sánker contagiositását ma alig vonja valaki kétségbe, valamint azt sem, hogy a sánkerváladékban termelt és ahoz tapadó ragály beoltása képezi tovaterjedésének egyedüli módját. Ha sánkerváladéknak legcsekélyebb részlete hámfosztott helyre jut, ott az eredeti sánkerhez hasonló folyamatot idéz elő, melyből az tovább oltható. Még eddig nem sikerűit kimutatni, hogy mi képezi eme contagiumot; ellenben merültek fel újabb időben nézetek, melyek .szerint bármily eredetű geny beoltása képes sánkert előidézni, mit egyelőre nem tekinthetünk bebizonyítottnak. A sánker ragálya iránti fogékonyság általános. Hámfosztott hely és a sánkerváladék odajutása képezik az egyedüli feltételt. A sánker a köztakaró vagy nyákhártyával fedett testrész bármely helyére beoltható és ha leggyakrabban a nemző részeken észlelhető, úgy annak oka abban rejlik, hogy közösülés képezi a ragályzás leggyakoribb alkalmát. E körülmény érthetővé teszi, hogy miért észlelünk sánkert leggyakrabban fiatal egyéneknél és ritkábban a fanosodás szakán innen levőknél, vagy öregeknél; miért gyakoribb az férfiaknál, mint nőknél; miért szenvednek benne inkább egészséges egyének, mint különben betegesek. Egészségesek közösülése sánkert soha sem eredményez, az egyik félnek mindig sánkerben kellett megelőzőleg szenvednie. — A sánker leggyakoribb helye : férfiaknál a fityma, főleg annak széle, belső felülete, a fék, a makk, a 11*
