Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
146 Általános fertőző bántalmak. ben, fáradság érzetében, fő- és hátfájdalmakban nyilvánulnak. Ez előzmények után, vagy azok nélkül, heves főfájás lepi meg a beteget, melyhez gyakran csatlakozik hányás. E mellett a hőmérsék fokozódott, olykor a kezdet rázó hideggel köszönt be, mely többször ismétlődhetik. A hőmenet határozott sza- bányt nem mutat. Az érlökés nem mindig tart arányt a hővel; gyakran ingadozik erejére és feszességére. A bőrön különböző kiütések jelentkeznek, a szem kötőhártyája belövelt, a nyelv bevont, száraz, a légzés szapora, gyakori sóhajok által félbeszakított; a vizelet a hőfoknak megfelelő, olykor fehérjét, czukrot tartalmaz. Ezek mellett eleintén alig vannak oly jelek, melyek közvetlenül a helyi megbetegedésre utalnának. A tünetek általában lassan kint, fejlődnek, minden szabály nélkül, részint mint az agy- és gerinczvelöburok megbetegedésének, részint & fertőzésnek általános, másrészt az előbbinek helyi tünetei. A főbb tünetek az idegrendszer működési zavaraira vonatkoznak és míg eleintén az izgatottsági körbe tartozók bírnak túlsúlylyal, később, különösen kedvezőtlen lefolyású eseteknél, hüdési tünetek lépnek előtérbe; néha keverve fordulnak elő. A főfájás leggyakoribb székhelye a nyakszirfctáj, máskor a homlok- vagy halántéktáj. Állandó kisérője ez a kórfolyamatnak és ha néha alábbhágy vagy megszűnik is rövid időre, újra visszatér; nyomásra fokozódik és ennek jelét még az öntudatlan állapotban levő betegek változott arczvonásán is észre lehet venni. A főfájáson kívül gyakran észlelhető szédülés, nevezetesen ha a beteg felül. Hányás már a betegség kezdetén van jelen ; míg némely esetben csakhamar megszűnik, más esetekben makacsul ismétlődik. A főfájáshoz csakhamar szegődik tarkő- és hátfájás; önként is panaszkodnak a betegek erről, de még inkább, ha az illető helyekre nyomást gyakorlunk. Az egész gerinczoszlopot mereven tartják, fejük hátra van húzódva a tarkóizmok erős összehúzódása következtében. A merevség oly nagy, hogy a betegek, fejük alá tett kézzel felemeltetve, nem hajolnak meg és csak sarkuk éri az ágyat; fejüket oldalt fordítani, azzal bólintani nem képesek. Minden ily kísérlet — activ vagy passiv — fokozza a fájdalmat. — A nyaki izmok olykor nincsenek egyenletesen összehúzódva, mi által a nyak ferdén van elhelyezve; ugyanez történhetik a gerinczoszlop részéről is. Az idegrendszer fokozott ingerlékenységének tulajdoníthatni a betegek nyugtalanságát, álmatlanságát. Eleintén öntudatuk zavartalan és könnyebb esetekben az marad mind végig; súlyosabb esetekben a gondolatmenet zavart lesz, a gondolatok helytelenül füzetnek össze, csendes vagy izgatott alakú elme- tévengés, mámor léphet fel. Általános rángó görcsök csak igen súlyos esetekben fejlődnek ki. — Az egyes agyidegek részéről majd korábban, majd későbben mutatkoznak rendellenességek; leggyakrabban és legkorábban a szem idegein jelentkeznek; ezek: a láta szűk vagy tág, olykor egyenetlen volta, nystagmus, szemhéjhűdés, kancsalság. Látási zavart nehéz megállapítani. A kötő- és szarú- hártya hurutja valószínűleg a szemhéj hiányos záródására vezethető vissza. Az arczideg és trigeminus izgatottságára mutatnak az arcz izmain fellépő görcsök, melyek közt legkellemetlenebb, a mennyiben a beteg táplálását nehe-
