Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Járványos agy- és gerinczvelöhártyalob. 145 az idegrendszer annyira védett központjához, mint azt némely szerző' állítja. Ily hatány létezésére főleg a betegségnek járvány alakjában szokott fellépéséből következtetünk. A fertőző hatány kifejlődésére úgy látszik bizonyos körülmények kedvező befolyást gyakorolnak. Ilyenek: a hűvösebb évszak, miután a legtöbb járvány télre és tavaszra esik; nedves és túltömött lakások, általában kedvezőtlen egészségügyi viszonyok. Innen magyarázható, hogy e kór leginkább laktanyákban, börtönökben és a szegény néposztály túltömött lakásaiban uralkodik nagy mérvben. A betegség más beteg egyének által elhurczolható; e mellett több adat van az irodalomban följegyezve. Gyermekek legnagyobb fogékonysággal bírnak a fertőzés iránt; 15 éven alóli korra esik a megbetegedések legnagyobb száma ; bár a laktanyákban észlelt számos járvány eléggé mutatja, hogy felnőttek sem bírnak mentességgel; 50 éven túl levők megbetegedése ritkán észleltetett. — Az ellentállási képességet egyébkép csökkentő körülmények (betegségek, testi erőltetés stb.) növelni látszanak a fogékonyságot. Kórboncztani tünetek. A kórboncztani tünetek alapját az agy- és gerinczvelő lágy burkainak genyes lobja képezi, mely rendesen az élőben észlelhető tüneteknek megfelelŐleg van kifejlődve. Csupán igen rohamos lefolyású esetekben kezdetleges állapotúak a boncztani tünetek. A koponyaboltozat vérdús, ép olyan a többnyire feszes kemény agyburok; az öblökben folyékony vagy lazán alvadt vér; az arachnoidea fénytelen; a pia vérbő, itt-ott ömlecsekkel ellátott, duzzadt, részint nagyobb kiterjedésű, összefüggő, részint szigeteket képző, 1 — több mm.-nyi vastag kocsonyás-genyes izzadmánynyal beszűrődött. Ez izzadmány leginkább az edényeket követi és főleg az agy alapján levő mélyedésekben, a féltekén, a barázdákban foglal helyet. Gyors lefolyású esetekben az izzadmány kis mérvben van kifejlődve vagy hiányozhatik is, bár górcsőileg már akkor is lehet a lágyburok szövetében sejtszaporulatot kimutatni. Noha csaknem kivétel nélkül iigy az agy alapján, mint domborulatán található az izzadmány, mégis előbbi helyen jobban van kifejlődve, különösen a látó-ideg kereszteződési helyein. A folyamat azonban ritkán szorítkozik magára az agyhártyára; az edények mentén behatol az agyállományba, mely nem különíthető el a lágyburoktól. Az agy vérdús, pontszerű vérömlenyeket, egyes lobgóczokat mutathat, vagy halvány, vizenyős, szakadékony az, főleg a gyorn- rocsokkal szomszédos részen. Utóbbiak tágabbak lehetnek; bennékük rendesen zavaros folyadék. A gerinczvelő kemény és lágy burka hasonló eltérést mutat, mint az agyé. Az izzadmány a nehézkedés törvényének megfelelŐleg az ágyéki tájon, főleg a hátsó felületen halmozódik inkább fel. A gerinczvelő ép úgy támadtatik meg, mint az agy. A gerinczvelő központi csatornája olykor genyes folyadékot tartalmaz. A lobos folyamat tovább terjedhet a látó-ideg mentén az ér- és ideghártyára, a halló-ideg mentén a belfiilre; ezeken kívül a tüdőben, mellhártyán, szívburkon, a hashártyán találtatott részint lobos folyamat, részint vérömleny. Kőrtünetek és kórlefolyás. Az esetek kisebb számában kezdődik a betegség nehány napig tartó előzményekkel, melyek általános rosszúllét tünetei10 Dr. Purjesz Zsigmond : A belgyógyászat tankönyve.
