Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Mocsárláz. Váltóláz. Hideglelés. 141 meggondoljuk, hogy a malária mily számtalan és változatos alakban nyilvánúl- hat. Az elsoroltakban csupán a szokottabb főbb megjelenési módot érinthettük; minden lehető alak megemlítéséről le kell mondanunk. Kórjóslat. Az egyszerű váltóláz általában kedvező lefolyású, bár visszaesésektől a legjobb kezelés sem óvhat meg mindig. Biztosabban elmarad olyanoknál, kik a fertőző vidéket elhagyják. Minél tisztább a lázszüneti szak és minél rövidebb ideig tartott a fertőzés, annál jobbak a gyógyulási kilátások. Harmadnapos váltóláz általában kedvezőbb gyógyulási arányt mutat, mint a mindennapos, ez kedvezőbbet, mint a negyednapos. Az álczás váltóláz már annyiban is kedvező jóslatú, hogy nem vezet malária-cachexiához. A malária-cachexia lefolyása mindig kétes és teljes gyógyulás annál kevésbbé várható, minél nagyobbfokúak a vérszegénység, a gyomor- és bél- működés rendellenességei, a máj- és lépnagyobbodás, a fehérjevizelés. A veszélyes alakok lefolyása a bántalom gyors felismerésétől és erélyes kezelésétől függ; ennek elmulasztásával alig bír ki a beteg nehány rohamnál többet. Legveszélyesebbek az általános görcscsel és szívgyengüléssel járó esetek. Gyógy élj árás. Előbb felsoroltuk a malária főbb okait és az ott mondottakból kitűnik, hogy mily óvintézkedések teendők a malária-csír kifejlődésének meggátlására; nem volna helyén itt azok részletezésébe bocsátkozni. Azt illetőleg, hogy mit tehet ez iránt az egészségügyét jól rendező állam, csak utalni akarunk arra, hogy mocsarak kiszárítása, árvizek meggátlása, a földnek kellő művelése, czélszerű befásítása stb. mind oly intézkedések, melyek helyessége mellett nemcsak az elmélet, hanem a gyakorlat eredménye is tanúskodik. Ha eltekintve a humanitási szemponttól, meggondoljuk azt, hogy maláricus vidéken a nép java mily nagy mérvben fosztatik meg egészségével együtt keresetmódjától — mint ezt pl. az alföldön lehetett előbbi években tapasztalni: — akkor be fogjuk látni, miszerint még nemzetgazdasági szempontból is felér az ily módon létrejött veszteség az óvintézkedésekre szükséges, mindenesetre nem csekély költséggel. Annak, ki kénytelen maláriavidéken tartózkodni, de különösen annak, ki újonnan kerül ily helyre, czélszerű, bizonyos óvintézkedéseket szem előtt tartania. NiEMEYER-rel mi is helyeseknek tartjuk HAUscHKÁ-nak erre vonatkozó szabályait, melyek azt követelik: 1. hogy ily helyre érkezve az újonnan jött, azonnal az ott lakók életviszonyaihoz alkalmazkodjék; 2. a nap különböző liőmérsékéhez mérten öltözködjék; éjen át a hálószoba ablakai zárva tartandók ; 3. lakhelyűi magasabb fekvésű, a mocsároktól távolabb eső pont választassák ; 4. átfázás, átázás, étrendi hibák, általában minden kerülendő, mi a jóllétet megzavarhatja és ez által a malária iránti fogékonyságot növeli; 5. rossz ivóvíz, gyümölcs, folyamokban való fürdés, mocsárok közelében való tartózkodás, különösen naplemente után, de főleg a szabadban való éjszakázás kerülendő. Idegenek, kik maláriavidékre utaznak, legczélszerűbben választják azt az időt, midőn ott a megbetegedések gyérebbek, vagy teljesen megszűntek. Igen jól érthető, hogy a chinalt, mely a váltóláznak annyira biztos szere, óvszerül is
