Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
142 Általános fertőző bántalmak. iparkodtak használni azoknál, kik maláriavidékre érkeztek, valamint általában ott tartózkodó egészségeseknél, mely czélból 02—03 grammnyi adagot alkalmaztak naponta kétszer, a nélkül, hogy ez eljárás haszna felett a különböző észlelők megállapodásra juthattak volna. A (közönséges) roham alatti kezelés csak tüneti lehet, miután annak rögtöni megszüntetése nincs hatalmunkban. A hidegségi szak alatt az ágyban fekvő beteget melegen tartjuk. Meleg theát, meleg czitromos vizet mérsékelt adagban megengedünk, bár a beteg czélját, hogy megmelegedjék, elő nem mozdítjuk. — A forrósági szak alatt lazábban takartatjuk be, ha szükséges, a fejre hideg borogatásokat alkalmaztatunk, hűsítő italokat nyujtatunk. Az izzadási szak különös eljárást nem igényel, legfeljebb arra intjük a beteget, hogy annak végét az ágyban várja be. — Ha egyéb szokatlan tünetek jelentkeznének, azok természete szerint intézkedünk. így lehet a beteg bőrét, ha annak lehűlése nagyobb fokot érne el, dörzsöltetni, melegíteni; ha hányás lépne föl, nehány csepp mákonyfestvény magára, vagy pót. Riveri-vel adható, talán nehány csepp cocáin (2—3%-os oldatból) is sikerrel volna alkalmazható; nagyfokú elerőtlenedés esetén, leginkább gyermekeknél, aggoknál, izgatókhoz (erős húsleves, kávé, bor, pezsgő, aether) folyamodunk. Az étrendet addig, míg a rohamok el nem maradtak, az emésztési szervek állapotához mérten szabályozzuk. Kevés betegséggel szemben vagyunk a gyógyítást illetőleg oly szerencsések, mint a váltólázzal, melynek a chinal fajlagos ellenszere. Ez előtt az orvosok abban a nézetben voltak, hogy czélszerű a beteggel nehány rohamot átszenvedtetni, mielőtt a láz megszüntetéséhez látunk. Ma ez a nézet egészen el lett hagyva és azon vagyunk, hogy mihelyt a kórisme megállapítható, a további rohamok fejlődése meggátoltassák. Ép úgy eltér a chinal ma divó adagolási módja a régiekétől. Míg ezelőtt 1*0—1-5 grammnyi mennyiséget 10—12 részre felosztva rendeltek 1—2 óránkint, úgy hogy a gyógyszer használata az egész apyrexián át elhúzódott, addig ma a fentebbi adagot 2—3 részre osztva úgy vétetjük, hogy az utolsó adag, mintegy 2—4 órával előzze meg a bekövetkezendő rohamot ; az egyes adagok közti időt czélszerű minél rövidebbre V*—7s—1 órára szabni, sőt H)—1*5 grammnyi mennyiséget egyszerre is lehet vétetni. Ez adagolási mód határozottan előnyösebb az előbbinél és nem ritkán látunk eseteket, melyekben, a kis adagok daczára, heteken elhúzódott láz, egy nagyobb adagra megszűnik. Úgy látszik, hogy a rövid idő alatt nyújtott nagy adagok visszaesésektől is inkább óvnak, noha így sem akadályozhatjuk meg azok kifejlődését minden esetben. Ez okból tanácsos a chinalt még a következő napokon is kisebb adagokban (050—0’75) vétetni, hetenkint egyszer pedig — különösen oly betegekkel, kik azt a vidéket el nem hagyhatják — több héten keresztül teljes adagot használtatni el, és ezt mindaddig folytatni, míg a lép tökéletesen visszafejlődött. A chinalt legkényelmesebben veszik a betegek por alakban, midőn köny- nyebb oldékonyság kedvéért, vízben hígítva nehány csepp sósavat, vagy valamely növényi savat itatunk utána. Legtöbb beteg ily alakban jól tűri, hányinger, hányás csak ritkán lép fel; inkább történik ez akkor, ha oldatban adjuk, bár
