Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
140 Álta lános fertőző hintáim ak. vizenyő fejlődik. Máskor súlyos idegbántalmak fejlődnek, mint pl. reszketés, hűdés, elmezavarok. A bántalom kisebb fokai még gyógyulhatnak, míg súlyosabb alakoknál a betegek mindinkább fogynak. Időnkint fellépő váltóláz, s másodlagos bántalmak által, például amyloid-elfajulás, tüdővész, vérlias által a halálos kimenetel siettetik. Kórisme. A kórisme megállapítása bizonyos nehézségekkel járhat, ha a beteget az első lázroham alatt látjuk, különösen maláriamentes vidéken, vagy lia oly egyénről van szó, kiről nem tudjuk, hogy maláriavidéken tartózkodott. Ha a rohamoknak lázmentes időszakokkal való váltakozása nincs jól kifejezve és ha még gastricus tünetek is csatlakoznak a lázhoz, könnyen lehetne liagy- mázra gondolni; azonban a hÖmérsék nagy ingadozásai, az a körülmény, hogy a hőmagaslatok nem esnek az esti órákra, s hogy a hő nem emelkedik lépcsőzetesen, csakhamar megadják a tájékozást. Még hamarabb igazodhatunk el, ha herpes, sárgaság, vagy roseola lép fel, a mennyiben a két első, malária mellett, utóbbi hagymáz mellett szól. Kétes esetekben czélszerű egy adag chinalt adni, midőn váltóláz esetén a láz vagy megszűnik, vagy legalább tökéletes félben- hagyás fog mutatkozni. Könnyebben lehet tájékozódni oly esetekben, melyekben a lázrohamok és azok egyes szakai jól ki vannak fejezve, bár tévedések itt sincsenek kizárva. Genyvérűség, a szívbelhártyalobnak bizonyos alakjai, a tüdővész kezdeti szaka, gyakran ép oly rohamokban fellépő lázak által vannak kisérve, mint a váltóláz. Ugyanezt volt többször alkalmunk látni a vesemedencze hurutja részéről. Pontos vizsgálat, a láznak rendetlen alakban való megjelenése, de különösen azon tapasztalatnak szemmel tartása, hogy a mondott bántalmaknál az érlökés még a lázmentes szakban is szaporább szokott lenni, esetleges embóliák (az érhártyán), genygócz kimutatása, valamint a chinal eredménye vagy eredménytelensége, — ily körülmények közt is lehetővé teszik a kórjelzést. Általában gyanús szemmel kell néznünk azokat a rendetlen menetű félbenhagyó lázakat, melyekben a lázroliamok ideje nagyon változik, majd délelőttre, majd más időre esik; ezek legritkább esetekben vannak malária által feltételezve. Ép oly gyanúsak azok a lázak, melyek leginkább az esti órákra esnek (tüdővész), bár malária ily alakban jelentkezhetik. Veszélyes alakoknál a hőmenet pontos, óráról-órára való vizsgálata, a vidéknek ismert maláricus természete, még akkor is adhat felvilágosítást, ha nem mentek egyszerű rohamok előre ; kétes esetekben malária felvétele és. a kezelésnek megfelelő rendezése mindenesetre jogos. Ugyanez áll az alábbhagyó és folytonos mocsárlázakról. Utóbbi esetekben a kórisme könnyíttetik, ha esetleg sikerűi a vérben festenyrögöket kimutatni. Az elsődleges maláriasenyv felismerése csupán a bántalom elején járhat nehézséggel, míg a tünetek bizonytalanok. A vidék malaricus természetének számbavételével és egyéb bántalmak kizárásával e nehézségek is csökkennek. Az álczás maláriánál netalán előrement váltóláz és a chinal gyors és gyökeres hatása döntenek malária mellett. Maláriavidéken gyakorló orvosok különben is hajlandók minden kissé szövődményes esetet maláriából származtatni, mi fölött nem csodálkozhatunk, ha
