Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
J38 Általános fertőző bántalmak. mindinkább gyengül, a vizeletelválasztás gyérül. A kórkép sokban hasonlít a cholerához, mely hasonlat még szembeötlőbb lesz, ha hányás és hasmenés van jelen, a mint az szokott is előfordulni (febr. interm. choleriformis). A gyengülés folytonos növekvése alatt a betegek elhalhatnak. Kedvező lefolyás esetén a tünetek lassankint javúlnak, vagy mint a choleránál, typhoidszerű állapot fejlődik annak esélyeivel. — Igen súlyos alakok fejlődnek a bélhuzam bántal- mazottsága által. A lázroham alatt gyomorgörcs, vérhányás, véres ürülék a nagyfokú vérveszteség által veszélyeztetheti a beteget; máskor az ürülék alakja és módja egészen magán hordja a vérhas (febr. interm. dysenterica) jellemét. Ez alakok súlyossága olykor még fokoztatik sárgaság által, mely hirtelen nagymérvű lehet. — Különböző súlyos szövődmények fejlődhetnek malária folytán a légzőszervek részéről. Már a közönséges váltóláz rohamánál említettük, miszerint a tüdőbeli vérbőség légzési zavarhoz, mellszorongás érzetéhez vezethet. A szívműködés gyengülése könnyen fokozza ezt az állapotot véres köhögésig, tüdővizenyőig. De léphet fel a tüdőben, úgy látszik, sajátszerű változás, mely a tüdő légtartalmának csökkenésével, szívós sáfrányszerű köpettél jár s melyet némely szerző e miatt croupos tüdőlobnak tart. Boncztani adatok azonban ezen felvétel jogosultságára nézve hiányoznak. Máskor inkább a mellhártya bántal- mazottsága lép előtérbe. Vannak esetek, melyek az által lesznek veszélyessé, hogy különböző szervekben, (az említetteken kívül) az orrban, bőrben jönnek létre vérzések. Úgy mint az ideges tünetek okára, a veszélyes váltóláz egyéb alakjaira nézve is igen valószínű, miszerint azok tünetei nagyrészt az edények eldugaszolása által vannak feltételezve. De bizonyítékokkal e felvételre nem rendelkezünk. C) Alczás váltóláz. Febris intennittens larvata. E név alatt oly tünetcsoportokat foglalunk össze, melyek mint a váltóláz,, rohamokban jelentkeznek és szabad időközök után ép oly — többnyire mindennapos — typusban ismétlődnek, mint a lázrohamok, s a szokásos váltó lázellenes kezelésre ép úgy elmaradnak, mint ezek. Leggyakrabban idegzsába alakjában jelentkezik az álczás váltóláz, olykor kisebb fokú láz tünetei (hőemelkedés, szaporább érlökés, izzadás) kíséretében, máskor kifejezett lázrohamokkal váltakozva. Alig van ideg, melynek zsábáját már, mint malária-fertőzés által okozottat, le nem írták volna: de tekintve azt, hogy zsábáknál általában rohamokban való fellépés szokásos és tekintve, hogy a nem malaricus természetűek, dunaira szintén engedni szoktak, — okadatoltnak kell az az iránti kételyeket tartanunk, hogy valóban minden esetben jogos volt-e az oktani összefüggést illető következtetés ? Leggyakrabban a nervus supraorbitalis zsábája alakjában lép fel a malária; ritkábban támadtatik meg a nervus infraorbitalis, occipitalis, ischiadicus, ulnaris, vagus (gastralgia) stb. Ide tartoznak: typusban jelentkező, félbenhagyó érzési-mozgási hűdések, psychicus zavarok, vérzések, bőrvizenyő, kiütések (urticaria) stb. Legközelebb Leube malárián alapuló dyspepsiát írt le.
