Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
136 Általános fertőző bánt aimak. Hogy tehát malária által fertőzött egyént gyógyúltnak mondhassunk, több hétnek kell roham nélkül eltelnie és a rohamok minden, azonnal említendő következményeinek el kell enyészniük. A fölött, hogy a rythmicitas mi által van föltételezve, tökéletesen homályban vagyunk. Igen valószínű ugyan, hogy a rohamok a fertőző szervezetek életfolyamatai által vannak feltételezve s hogy a lép - tekintve azt, miszerint megfelelő kóros elváltozást mutat még azon később említendő esetekben is, melyekben a malária következményei lázrohamok megelőzése nélkül fejlődnek ki — közelebbi viszonyban áll e szervezetek életfolyamataival: de ez életfolyamatok és e viszonyok mibenléte, mikéntje, mint már említők, előttünk homályos. Minél tovább tartanak a rohamok, annál inkább fejlődnek ki azok a következmények, melyeket a láztól, de bizonyára nem csekélyebb mérvben magától a fertőzéstől kell származtatnunk. A vér, eltekintve attól, hogy vizenyős alkatot nyer, barnás-feketés festenyrögöket tartalmaz, melyek részint a fehérvérsejtekben, részint szabadon a lép, agy, máj edényeiben fordulnak elő. E festeny csak az elroncsolt vörös vérsejtek ligemoglobinjából származhatik, mi mellett még az is szól, hogy a vörös vérsejtek száma tényleg megapadt. Újabb időben a hidegségi szakban levő betegek vérében pálczikaalakú testek is találtattak (Peroncito), melyekről azonban még bebizonyítandó, hogy tényleg a malária okozói-e ? A vérnek előbb leírt elváltozásától van feltételezve az a sajátszern bőrszín, mely hosszabb időn át maláriában szenvedőknél rendesen, de kivételesen már kevesebb roham után is kifejlődik, ha ezek súlyosak voltak. A bőr szennyes-szürkés, olykor sárgás árnyalattal bír, könnyen lekorpádzó. A lép megnagyobbodik, vérdús, állománya puha, ritka esetekben a lép meg- repedóse is lett észlelve. Minél idültebb az eset, annál nagyobb fokot ér el a lépnagyobbodás, a borda-íven messze alá és a köldökvonalon túl terjedhet; olykor leterjed a fannív közeiéig és túlhaladja a középvonalat. Szélei kemények, vastagok, behúzódások rajta jól kitapinthatok, néha vérzörejek hallhatók felette. A szövetileg túltengett és dúsan festenyzett lép néha amyloid-elfajúlást is mutat. Hasonló — bár rendesen kisebb mérvű — elváltozásokat mutat a máj, midőn a betegek senyves küllemével élénk ellentétet képez az elődomborodó has; az elődomborodás természetesen főleg a rászttájakat illeti. A gyomor- és bélhurut, mely már a heveny esetek gyakori kisérője, még kevésbbé hiányzik idült esetekben, midőn a máj bántalmazottságával egyetemben, köny- nyen ad alkalmat sárgaság létrejöttére. A vesék, a festenyfelhalmozódástól eltekintve, gyakran idült lobnak és kemnyés elfajulásnak lesznek székhelyévé, a mikor is a vizelet fehérjét, hengereket, vért stb. tartalmaz. Az idegrendszer sem marad mindig érintetlen, a mennyiben idegzsábák, hűdések, sőt elmebán- talmak, olykor maláriafertőzésben találják alapjukat. Mind e változások köny- nyen érthetővé teszik, hogy miért fejlődnek ki malária hosszabb tartamánál oly súlyos táplálkozási zavarok, melyek csakhamar általános vízkórhoz, vérzési hajlamhoz s végre kimerüléshez vezethetnek. Az így kifejlődött senyvet, ellentétben azzal, mely lázrohamok megelőzése nélkül keletkezik, másodlagos malá- riacaehexiának nevezik.
