Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)

Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába

Igen ritka esetek azok, melyekben a rohamok önként elmaradnak, ha a beteg az illető vidéket el nem hagyja, vagy czélszerű kezelésnek nem veti alá magát. A rohamok ismétlődése azonban különféle mozzamban történik és a szerint megkülönböztetik a mindennapos, harmadnapos, negyednapos váltólázat. Mindennapos a váltóláz (fehr. intermittens quotidiana), ha a legközelebbi lázroham mintegy 24 órával, harmadnapos (fehr. intermittent tertiana), ha 48 órával, és neqyednapos (fehr. intermittens quartana), ha 3-szor 24 órával később köszönt be az előbbi roham kezdeténél. A negyednapos rohamok ritkábbak, mint az előbbiek. írnak ugyan le még nagyobb időközii mozzamokat mutató váltólázakat, de az azokra vonatkozó észleletek helyessége nem minden kételyt kizáró. Ha mindennap két roham jelentkezik, úgy az egyik rendesen gyengébb; ezt az alakot kettős mindennapos váltóláznak (fehr. interm. quotidiana duplicata) mondjuk, míg a harmadnapos kettős váltóláznál (fehr. interm. tertiana duplicata) a páros napokon erős, a páratlan napokon gyengébb lázroham észlelhető. —- Febris intermittens anteponensről szólunk akkor, ha a következő roham a rythmicitás folytán megfelelő időnél előbb köszönt be ; ha ez később történik, intermittens postponensről szólunk. Hogy mi okozza a rohamok késedelmét, vagy előbbi megjelenését, nem tudjuk; úgy látszik, hogy czélszerűtlen magatartás siettetheti azokat. A roham késése kedvező jelnek tartatik. A folytonos késés által mindennapos lázból fejlődhetik harmadnapos, ebből negyednapos és megfordítva. Febris intermittens subintrans-n&k mondjuk a váltólázat, ha a roham oly hosszan tart, hogy vége csaknem összeesik a következő roham kezdetével. Igen idillt esetekben végre a rohamok egészen rendetlenül jelentkezhetnek (febr. interm. erratica).

A rohamok általában nappal szoktak beköszönteni, éjfél és dél között; délután vagy az esti órákban jelentkező, különben mindenben a váltóláz tüneteit mutató rohamokat, méltán nézünk gyanús szemmel; többnyire más körfolyamatok által (tüdővész stb.) vannak feltételezve.

Csecsemőknél és kisebb gyermekeknél azonban nem ritkán jelentkezik a roham a délutáni vagy éjjeli órákban ; a hidegségi szak gyakran hiányzik vagy nagyon rövid ideig tart, úgy hogy a gyermekek bágyadtságát csak figyelmes szülők veszik észre. Ideges tünetek (görcsök, szunykór stb.) gyakrabban lépnek fel, mint felnőtteknél. A malária gyermekeknél számos esetben emésztési zavarokkal kezdődik, mely a szokott kezelésnek nem enged. A lázmentes időszak gyakran nem tiszta. Gyermekek általában hamarabb viseltetnek meg, mint felnőttek.

A rohamok még akkor is ismétlődni szoktak rövidebb-hosszabb ideig, ha a beteg azt a vidéket, melyen a fertőzés történt, maláriamentes vidékkel cseréli fel, vagy ha azon vidéken maradt bár, de különben czélszerű kezelés és magatartás következtében a rohamok elnémultak, mi azt mutatja, hogy a maláriaméreg tartósan fentartja hatékonyságát az ember testében és érthetővé teszi, hogy visszaesések igen gyakoriak. Utóbbiak hetek, sőt néha hónapok múlván könnyen idéztetnek elő alkalmi okok (étrendi hibák, meghűlés, kedélyi mozgalmak) által. A visszaesések nem mutatják mindig az előbbi rohamok szabányát.

Mocsárláz. Váltóláz. Hideglelés. 135