Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
134 Általános fertőző bántalmak. Ez időszak a lázroham második szakának, a forrósági szaknak felel meg.. A bőr forró lesz, az arcz kipirul, a heves főfájás fokozódik, a betegek nyugtalanok, olykor (különösen gyermekeknél) elmetévengés, ránggörcsös rohamok állnak be, a száj nyákhártyája száraz, a szomj fokozódott, az arczon néha sömör- kiütés (herpes) jelentkezik, az érlökés nagyobb, teltebb lesz, a fejüterek lüktetnek. A szíven systolicus zörej hallható, mely a láz szüntével elmúlik; olykor a szívtompulat harántirányben megnagyobbodik. A léptáj fájdalmas, néha a máj tája is. A hőmérsék még a forrósági szak elején is növekedhetik és 40—41'5, sőt még magasabb fokot ér el, melyen 1—2 óráig megmaradhat. (L. 9. ábra.) E szak vege felé azonban a hő fokozatosan csökken; a vizelet sűrűbb, kibocsátása égető érzés által kisértetik. A forrósági szak 2—6—8 óráig, súlyos esetekben még tovább is tarthat. E szaknak tünetei elég jól értelmezhetők, a hidegségi szak alatt fennállott edénygörcs megszűnte, a vérnek ixjra a bőr edényeibe való áramlása által. A bőrön jelentkező izzadtsággal kezdődik a harmadik — izzadási szak. Az izzadtság eleintén a homlokon, hónaljban mutatkozik, majd sűrű gyöngyök alakjában ellepi az egész testet. Egyidejűleg a többi tünetek is múlnak, a főfájás enyhül, a szomj mérséklődik, a légzés-érlökés gyérül, a léptáji fájdalom szűnik, a hő alább- és az izzadási szak után nem ritkán még a rendes hőfok alá száll (36° C.). A vizelet tömör, kibocsátása után csakhamar megzavarodik (melegítésre újra feltisztúl). Az izzadás megszűnte nem határozható meg pontosan és így e szak tartama sem. A betegek többnyire elszenderednek és több órai álom után, gyengülve bár és megviselve, de jóérzet közepett ébrednek. Az izzadás megszűntével véget ért a tulajdonképi lázroham, mely 6—12 óráig tart s csak súlyosabb esetekben húzódik tovább. Az izzadási szak megszűntével kezdődik a lázmentes szak (apyrexia), mely a következő lázrohamig tart. Vannak azonban esetek, melyekben a roham egyes szakai hiányoznak; gyakran hiányzik a hidegségi vagy izzadási szak, midőn tökéletlen (fehr. inter - mittens incompleta) lázrohamról szólunk. A lázroham egyes szakai ugyanazon egyénnél sincsenek mindig egyenlően kifejlődve. A lázmentes időszak alatt, különösen a betegség kezdetén, nem mindig múlik el minden kóros tünet, hanem tisztátalan lesz az apyrexia az által, hogy főfájás, étvágytalanság, bevont nyelv, léptáji fájdalom, sőt esetleg kisebb fokú hőemelkedés marad vissza. Minél tovább tartanak a rohamok, annál tisztább lesz az apyrexia, bár a betegek mindinkább elerőtlenednek, vérszegények lesznek. Az első lázrohamok után, a roham alatt kimutathatólag nagyobbodott lép újra kisebbedik, de visszafejlődése annál tökéletlenebb, minél tovább tart a rohamok ismétlődése. 9. ábra. Harmadnapos váltóláz hőmenete.
