Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
lezve, keresnünk kell azt a módot, mely ezen betegségek elhárítása czéljából követendő. E helyen nem bocsátkozhatunk a részletek tárgyalásába, miután az inkább a közegészségtan körébe tartozik, s csupán főbb pontok érintésére szorítkozunk. A hygienicus rendszabályoknak oda kell törekedni: a) Hogy kórcsírok be- illetőleg el ne hurczoltassanak. Eme feladatnak azon bántalmakra nézve, melyek nálunk is honosak, szinte lehetetlen megfelelni; de helyzetünk nem sokkal jobb azon bántalmakkal szemben sem, melyek nálunk nem honosak, hanem rendesen más világrészekről hurczoltatnak be, mint a cholera, pestis stb. E rendszabály kivitele szükségessé tenné azt, miszerint azon világrészekkel a közlekedés — úgy személyekre mint tárgyakra nézve — tökéletesen megszakít- tassék. Hogy ez ma nehezebben vihető ki, mint hajdan, a közlekedés fokozódásából magyarázható s valószínű, miszerint azon mérvben, a mint a közlekedési eszközök és vonalak szaporodnak, mind nehezebb lesz. A kivitel nehézsége tehát nem absolut, hanem viszonylagos, és hogy szigorú rendszabályok némely fertőző kór tovaterjedése meggátlására mily előnyösek, azt kimutatta azon szigorú óvintézkedések haszna, melyeknek a közel múltban sikerűit az Oroszországban uralkodott pestis tovaterjedését, az Európában helyenkint uralkodó cholerának tovahurczolását meggátolniok. A vesztegzárak, melyek e czélra használtatnak, már csak azért is kétes értékűek, mivel a kórnemző szervezet életföltételeit nem ösmerjük eléggé és így nem tudjuk, hogy az oly helyeken alkalmazni szokott fertőztelenítések — még ha a legszigorúbb rendszabályok értelmében történnek is — valóban képesek-e a kórhatány életképes állapotban való tovahurczolását megakadályozni; sőt még az iránt sem vagyunk biztosítva, hogy már fertőzött egyének nem bocsájtatnak-e továbbutazásra, mielőtt a kór rajtuk kiütött volna, miután a lappangási időszak végső határait nem ösmerjük elég pontosan és a vesztegzárak tartama jelenleg még ezen ösmert határnál is rövidebb idejű szokott lenni. Az sem lehetetlen, hogy magában a vesztegzárban, az utazók tárgyaihoz tapadt kórcsírok a zár tartamának utolsó idejében fertőzik az utasokat, kik látszólag mint egészségesek hagyják el ezen intézeteket, bár már magukban hordják a betegség csiráit. — Mindezekből azonban véleményünk szerint nem az következik, hogy a vesztegzárak, a fertőzött helyek elszigeteltetése, czélhoz nem vezetnek, hanem az, hogy ezen rendszabályok oly alakba öntendők, miszerint a czélnak megfeleljenek. Jól mondja Liebermeister, miszerint abból, hogy lakásainkat betörők ellen végkép meg nem óvhatjuk, nem következik az, hogy minden védrendszabályt abba hagyjunk. b) A hygienicus rendszabályok további feladata volna a kórnemző szervezetek fejlődésének és elszaporodásának meggátlása. Nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy mily nehéz ezen feladatnak megfelelni, miután már említettük, miszerint sok esetben ép a fejlődés és szaporodás föltételei feletti ösmereteink mily homályosak. Mint később látni fogjuk, némely kórnemző szervezet fejlődésére és tovaterjedésére a talajnedvesség és talajlég változása, a szenny, a társadalmi nyomor látszik legnagyobb befolyással bírni. Ha ez áll, akkor oda 12 Általános fertőző bdntalmak.
