Gózony Lajos dr. - Lénárd Vilmos dr.: A gyakorlati bakteriologia zsebkönyve serologiai függelékkel (Eger, 1913)

I. Általános rész - B) A vizsgálati methodusokról általában

30

—0.0015 mm. Ä hossza a bacillusoknak igen változó; sokszor az egy bacillusnak tetsző pálcika több rövi- debb sejtből áll.

Ä bacillus végei vagy legömbölyítettek, vagy ellenkezőleg sarkosak, mintegy lemetszettek; vastagsága lehet egész hosszában egyenlő; egyes baktériumoknál azonban az egyik vég bunkószerüen duzzadt, vagy középen duzzadt (elfajulás).

Az alaki és nagysági különbségen kívül a baktériumokat bizonyos módszerek szerint való festhető- sége is megkülönbözteti egymástól (Gram, saválló festés, stb.).

A pathogen baktériumoknak jellemző sajátsága, hogy tenyészetükkel az illető betegséget alkalmas kísérleti állaton elő lehet idézni.

Ä bakteriológiai vizsgálat.

Ha a bakteriológiai vizsgálattal az a célunk, hogy megállapítsuk minő csirák vannak a vizsgálati anyagban, qualitativ vizsgálatot, ha pedig azt keressük, hogy valamely anyagban mennyi baktérium van, quantitativ vizsgálatot végezünk.

A qualitativ vizsgálat vagy az anyagban levő ösz- szes mikrobafajokra, vagy pedig csak egy bizonyos fajra irányul.

A mikroorganismusok sokfélesége miatt valamely anyag összes csiraféleségeinek meghatározása nehéz és sokszor kivihetetlen feladat.

Orvosi szempontból végzendő vizsgálatoknál meg szoktunk elégedni, ha valamely betegségnek már előzetesen joggal gyanított mikrobáját sikerül kimutatnunk.

Hygieniai szempontból nagyfontosságú lehet a quantitßtiv bakteriológiai vizsgálat. Pl. ha rendszeresen naponta vizsgáljuk valamely vízvezeték vízét és benne átlag 30—40 élő csiiát találunk köbcentiméterenkint, más alkalommal ellenben úgy találjuk, hogy a csirák