Gózony Lajos dr. - Lénárd Vilmos dr.: A gyakorlati bakteriologia zsebkönyve serologiai függelékkel (Eger, 1913)

I. Általános rész - A) A mikroszkópról

14

résen túl a résből kiindulólag minden irányba indulnak el fényhullámok, egész kúpja keletkezik a sugaraknak.

Ha a rés képét bizonyos távolságban ernyővel felfogjuk, akkor az eredeti fényirány meghosszabbításában a rés világos képéfr, tőle balra, jobbra pedig sötét közöktől elválasztva mindinkább halványuló képeit látjuk a résnek. — Ugyanis, az ernyő ugyanazon pontjába a rés különböző pontjaiból — tehát más-más út befutása után — jutnak el sugarak; ezek közt vannak olyanok, melyek egymást erősítik, hullámhegy — hullámheggyel esvén össze és ezek adják a képeket, míg viszont azok, melyek úgy érkeznek meg az ernyőhöz, hogy az egyik sugár hullámhegye a másiknak völgyével esik össze, megsemmisítik egymást és így ott, ahol az ernyőt különben érnék, nem fogják azt megvilágítani és ezeknek a sugaraknak felelnek meg a sötét közök.

Ha nem egy résen engedjük keresztülhatolni ia fényt, hanem több egymással parallel résen (amit úgy készíthetünk, hogy ezüsttel bevont tárgylemezen az ezüstön finom karcolásokat ejtünk, — Abbé- féle dliffractiós lemez), akkor itt az összes réseken elhajlik a fény és hasonlóan nem egy képet látunk ernyőnkön, hanem a képek egész sorát, amelyek min- denikéhez minden egyes rés szolgáltat sugarakat.

Minél keskenyebb a rés, vagy minél közelebb vannak a finom rések egymáshoz, annál nagyobb szöglet alatt hajolnak el a sugarak. Ha tehát egyenlő szűk résekből készült, ritkább és sűrűbb rácson eresztünk át fényt, akkor a ritka rácsnál kevésbé hajolnak el a sugarak s az ernyőn sűrűbben fognak állni a világos sávok, a sűrű rácsnál pedig ellenkezőleg ritkábban.

Az előbbiekből látható tehát, hogy a különböző tág rácsoknak (structurának) más és más az élhajlásos képe.