Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Általános dermatologia - A bőr elváltozásainak általános pathologiája - A gyulladás - A gyulladás lefolyása
76 nagyobbszámúak is. Ép úgy, mint a szemcsés réteg, a stratum lucidum is s különösen a lsesio középrészen a szaruréteg is jóval szélesebb, túltengett, ami az elváltozás makroskopiai képét megmagyarázza. A molluscum contagiosum-nál a tüskés rétegnek kb. a középrészén a tüskés sejtek egy része megduzzad, az ép sejtekhez viszonyítva megnagyobbodik, a sejtprotoplasmában apró világos, homogen foltok mutatkoznak, melyeket az autorok részben vacuoláknak, részben homogen degeneratiós anyagnak tartanak, míg néhány szerző e foltokat kórnemző mikroorganismusnak, protozoonoknak véli. E foltok megjelenésével egyidőben a protoplasma durván szemcsézetté is válik. A fejlődés további folyamatában a foltok a szemcsézett protoplasma- részek rovására növekednek úgyannyira, hogy az utóbbi előbb-utóbb csupán mint keskeny szegély övezi a foltok összeolvadásából keletkezett homogen anyagot. A sejtmag passivan vesz részt a folyamatban. Középponti helyzetéből lassankint a szél felé tolódik, ellapul s végre tönkremegy. E folyamat kifejlődése közben a csírarétegben újonnan képződött sejtek az elfajulókat mind följebb nyomják a szemcsés réteg felé, azonban e pathologiásan módosult sejtekben természetesen sem keratohyalin, sem eleidin nem képződik, hanem az mint dege- nerált homogén képlet jut a bőr felszínéig, hol mint könnyen kinyomható teljesen egynemű anyagot («molluscumtest») a nem dege- nerált szarusejtek tok gyanánt veszik körül. Mint említettük, a sejtek elfajulása csupán részleges s nem minden egyes epithelsejt fajul el, úgy hogy az elfajult képletek között normálisan fejlődő sejteket is találunk, azonban ez utóbbiak a környező duzzadt sejteknek nyomása alatt alakjukat passive a legkülönbözőbb módon változtatják. Az epithelioma-nál jellemző elfajulások észlelhetők a hámsejtek körében. Ézek : a szarus, hyalin vagy colloidnak is nevezett s a nyálkás elfajulások. A szarus elfajulás-nál a hámban koncentrikusan rétegződő elszarusodott hámsejtekből álló gomolyagok észlelhetők. Olykor a képlet középrészén egy-egy hyalinsejt is fordul elő. A hyalin (col- loid-nak is nevezett) elfajulás ugyancsak gomolyagban jelentkezik, ámbár néha egyes elszigetelt sejteken is észlelhető a tüskés rétegben. A hyalin-ná (colloid) átalakult sejtprotoplasma sorvadt magot zár körül. Máshol az egész sejtet tok gyanánt hyalin övezet veszi körül s ezen belül sugarasan tagolt protoplasmában a sejtmag foglal helyet, vagy pedig a hyalin övezet a mag és a sejt széle között a középen foglal helyet s a protoplasmának az övezeten kívül maradt részlete nyálkás elfajulást vagy elíolyósodást mutat. A nyálkás elfajulást a sejtprotoplasma fölvilá- gosodása, majd elfolyósodás jelzi. A sejtmag elhalványodik, majd eltűnik. Előfordul, hogy az ekként degenerált sejteknek egész halmaza helyenként feloldódik s helyén sejttörmeléket, illetve érintetlen sejteket is tartalmazó hézagok támadnak. Ez az elfajulás észlelhető elszigetelt sejteken akként is, hogy a degenerativ folyamat a protoplasmának csupán egy részét folyósítja el s e helyen a sejtmag a sejt szélére szorul. Ugyanannál az epithelioma esetnél egy időben is észlelhető az elfajulásnak mind a három változata. Az elváltozás körzetében ezeken kívül epitheliális eredetű óriássejtek (1. 80. 1.) is fordulhatnak elő.
