Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Általános dermatologia - A bőr elváltozásainak általános pathologiája - A gyulladás - A gyulladás lefolyása
73 zekutive vesz részt. A granulomákhoz szokásos sorolni a börgümősödés, a lues, a lepra, a takonykor, a mykosis fungoides, rhinoskleroma bizonyos nyilvánulásait. De a granulomákhoz sorolnak néhány oly fajlagos természetű elváltozásokban nyilvánuló bőrbetegséget is, melyeknek histologiai képe nem mindenben fedi a granulomáknál megszokottat, hanem sokban az álképletekre — speciell a sarkoma-ra emlékeztet s melyek Kaposi-1 arra indították, hogy az e csoporthoz sorolt elváltozásokat (sarkoma multiplex haemorrhagicum, leukaemias «tumor»- ok egy része) a sár kőid elnevezés alá foglalja már az elnevezésben jelezve, hogy e bántalmak ámbár histologiai képük a sarcomákéra nagyban emlékeztet, azoktól mégis elkülönít endők. A sarkoid-oknál a sarkomá-kkal ellentétben lényegükben körülírt, határtalan növekedési tendenciát nem tanúsító, visszafejlődésre is képes s legalább bizonyos stádiumaikban aprósejtes beszűrődéssel járó kötőszöveti burjánzást találunk. A kötőszövetben előforduló nem fajlagos degeneratiós jelenségek között egyike a legfontosabbaknak az óriássejtek képződése. Ilyenek keletkezhetnek a lueses képződményekben, az actinomykosis-nál, a rák-nál, a sarkoma-nál, idegen testek körül stb., de leggyakrabban a gümős folyamatoknál látjuk, az utóbbi esetben az ú. n. tuberkidoid szerkezetnek1 lényeges alkotórésze. Az óriássejt abnormis, feltűnően nagy, nyúlványokkal ellátott sokmagvú képlet. Magjai vagy szabálytalanul szét vannak szórva a sejttestben vagy a sejt szélén sorakoznak, mely utóbbi eset a gümős folyamatra rendkívül jellemző (Langhaus-féle óriássejt). Az óriássejt pathogenesisére vonatkozóan a vélemények még eltérők. A szerzők égy része a lymphocytáktól származtatja; mások leukocytákat magába kebelezett kötőszöveti sejtnek tartják. Az kétségtelen, hogy közvetlenül az epithelioid sejtekből fejlődik ki és pedig akként, hogy a sejtmagok amitosisos, gyorsított oszlását a bántalmazott sejtprotoplasma oszlása nem képes követni s ezáltal oly megnövekedett protoplasmával ellátott sejt alakul, melyben a magvak meg vannak szaporodva. Más vélemény szerint az epithelioid sejtek összeolvadásából keletkezik. Az elfajulás érdekes histologiai képét találjuk rhinosklerománál az ú. n. Mikulicz-féle és a hyalinsejteknél. A Mikulicz-féle sejtek (Schaumzelle, hydropische Zelle) hatalmas, a leukocytáknál 4—6-szor nagyobb, többnyire ovális, a peripheria-ra szorult maggal biró, elmosódott szélű, nehezen festődő, a rhinosklerománál csoportosan előforduló képletek. E sejtek a rhinosklerománál Unna szerint a fibroblast sejteknek elfajulásos átalakulásai s akként támadnak, hogy a sejt granoplasmájának anyaga a sejttest vázát alkotó spongioplasmá- nak sokáig sértetlenül maradása mellett, a sejtben kimutathatóan jelenlevő Frisch-féle bacillus endotoxinjainak hatása alatt chemiai és morphologiai szerkezetében megváltozik, cseppszerű nyálkás fehérjeanyaggá alakul át. A sejtprotoplasmának hyalin elfajulása, az ú. n. hyalinsejtek ugyancsak a rhinoskleroma szöveti képében láthatók, ámbár e sejtek nem fajlagosak, mint előbb hitték (Stepanow az adenoid vegetatiók- nál, polypusoknál is megtalálta). A szabályos gömbalakú hyalin1 A tuberkuloid szerkezet részletes leírását és méltatását 1. a bőrgiimősö- dés fejezetében. (Részletes Dermatologia.) t
