Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Általános dermatologia - A bőr elváltozásainak általános pathologiája - A gyulladás - A gyulladás lefolyása
74 sejtben, mely Unna szerint a plasmasejtnek átalakulása, ugyancsak a granoplasma alakul át és pedig hyalinanyaggá. A sejtmag nem vesz részt ez átalakulásban, sőt a sejttest teljes elfajulása után, habár zsugorodva is, sokáig fennmarad. A hyalinsejt fejlődése tetőpontját elérve, hyalinszemcsékké esik szét. A hyalinsejtnek kétféle alakja van, ú. m. a szeder alakú és a kerek. A szederalakú sejtnél a spongioplasma vázától alkotott közöket a nyálkás anyag teljesen kitölti s a festésnél a spongioplasma mint karcsú fehér erezet látható s a sejtmag rendesen a peripherián székel. A kerek hyalinsejteknél az elfajulás csupán részleges s a hyalin kisebb-nagyobb gömbölyű szemcsék alakjában foglal helyet a sejttestben, de a spongioplasma sem tanúsítja azt az erélyes ellenállást, mint a szederalakú sejteknél. A Frisch-féle bacillus a hyalinsejtek egyik változásánál sem fedezhető fel a sejt tartalmában. A fix kötőszöveti sejtek elfajulását megnagyobbodásuk, szokatlan elágazódásaik, magjuk és protoplasmájuknak erősebb festékfelvevő tulajdonsága, valamint az is jelzi, hogy gyakran két vagy több magvú sejtek láthatók, amilyenek normális viszonyok között nem fordulnak elő. A rostos kötőszövetben a sejtközötti állomány a fix kötőszöveti sejtekből képződött rostokból áll, melyek vagy hálózatot alkotnak vagy nyalábokban sorakoznak egymás mellé. E rostok vagy enyvet adó anyagból (glutin) állanak s ekkor kollagen-nek vagy rugalmas anyagból (elastin) s ekkor rugalmas rostoknak nevezzük. Elfajulás esetén e rostok részben chemiai anyagukban, részben szerkezetükben is átalakulnak. Úgy a kollagén, mint a rugalmas rostok nagy affinitással viseltetnek a savanyú festékekhez, de elfajult állapotban a basikus festékeket veszik fel s ekkor basophil kollagen-v6\ és elacin- ról (= a basophil rugalmas rostok Unna) szólunk. Megjegyzendő, hogy az elacin idős egyének kötőszövetében rendszerint megtalálható. A kollagennak s az elastinnak együttes elfajulása, az elastinnal azonosan festődő, de kollagén structurat mutató kollastin, míg a normálisan festődő, de szerkezetében megváltozott kollagént kollacin- nak nevezzük. A fibrilláris kötőszövet és az elastin elfajulásának végső terméke a homogen, magnélküli anyaghalmazt alkotó pikrokarminnal sárgára festődő colloid.1 A bőr colloid elfajulását legtanulságosabban a myxoedema-nál és a colloid-milium-nk\ tanulmányozhatjuk, de előfordul a lichen planus-nkl, blastomykosis-nk\ s némely epitheliomá-nál is. A rostos kötőszövet még nyálkás (degeneratio mucinosa) elfajulást is mutathat. Öregkori bőrben, mint a rugalmas rostoknak sudánfestéket felvevő és lipoid cseppecskéket mutató lipoid elfajulását és a kollagennak amyloid elfajulását ismertette Kreibich (1913). A hám elfajulásai: a para- és a dyskeratosis. A parakeratosis a stratum granulosum és lucidum sejtjeiben keletkező szerkezeti elváltozásokban nyilvánul. Nem ritkán a sejtek szerkezeti módosulása már a tüskés rétegben is megállapítható, anélkül, hogy ez utóbbiaknak látható elváltozása szükségképeni előzménye volna a felsőbb rétegek elváltozásának. Két typusát különböztetjük meg, ú. m. a psoriasiform és az ekzematiform parakeratosis-t.. A psoriasiform parakeratosis jelenségei: a szemcsés réteg eltűnik s a szaruréteget magjukat megőrzött beszáradt, lapos, a rendesnél 1 1 Ez a colloid azonban a pajzsmirigycolloiddal távolról sem azonos, csupán ugyanazon, nem szerencsésen választott elnevezést viseli !
