Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Általános dermatologia - A bőr elváltozásainak általános pathologiája - A gyulladás - A gyulladás lefolyása
leukocyták az érfalhoz szorulnak (marginatio) s amoebaszerű mozgási képességük segélyével az érfalon (az endothelium hézagain, stomá-in) keresztül kivándorolnak. E diapedesist, amint az egyes szerzők aktiv - vagy passivnak tartják, kétféleképen értelmezik, t. i. 1. lényeges szerepet juttatnak az ártó tényező (mikroorganismusok, toxinok, fajidegen anyagok, sejtek szétesési termékei) chemotaxisos, azaz a leukocytákat magához vonzó tulajdonságának. 2. Mások szerint a gyulladás következtében az érfalakon oly szerkezeti elváltozások támadnak, melyeknek folytán azok átbocsátóbbakká válnak s a fokozott vérnyomás szorítja át az érfalon a szélen sorakozott leukocytákat. Természetesen nemcsak a sejtek, hanem az amorph vérsavó még könnyebben átjut az érfalon. Az érfalon átjutott savó, a fibrin, a leukocytákkal s az alkalom- adtán ugyancsak átvándorolt vörös vértestek együttesen alkotják a gyulladásos izzadmányt (exsudatum), melyet az egyszerű átizzadástól (transsudatum) leukocytákban, fibrin és fehérjében való nagyobb gazdagsága különböztet meg. Az alkotó anyagok aránya szerint az izzad- mány savós, fibrines vagy sejtdús lehet. Ha az izzadmányba tetemes számú vörös vértest jutott, az többé-kevésbé kifejezetten rózsaszínvörös színt ölt. Ha az izzadmány csupán a szövetet itatja át, azt megduzzaszt ja, akkor gyulladásos beszúr ődésr öl (infiltratum), ha a felületre választódik ki, akkor gyulladásos váladékról szólunk. A leukocyták az érfalból való kilépésük után a szomszédos szövetben telepednek le s azt nagy számukkal nem egyszer annyira elárasztják, hogy az eredeti szövetszerkezet górcső alatt alig ismerhető föl. A kivándorló leukocyták többnyire neutrophilok, karélyokra osztott maggal, azonban bizonyos ingerekre számos eosinophil is lehet köztük. A gyulladás kezdetén csupán kevés, később több egymagvú leukocyta és lymphocyta is vándorol ki az érből. A tymphocyta kivándorlásra némely szerző külön «lymphotaxis»-ra provokáló ingereket feltételez, szemben a <deukocytaxis»-t maguk után vonó anyagokkal (Schridde). Az említett gyulladásos beszürödés (syn :''eellularis, perivascularis infiltratio, gyulladásos neoplasia stb.) létrejötténél azonban nem csupán a leukocyták emigrációjának jut szerepe, hanem a vándor- sejteknek is. Ez utóbbiak embryonálisan minden egyes szövetben, később azonban csupán egyesekben, közte a kötőszövetben, s főként annak a vérereket környező sejtjei között (adventitialis sejtek), de máshol is, rendesen inaktivan viselkedő («nyugvó») sejtek, melyeknek protoplasmája azonban gyulladáskor megduzzad, a sejtek mobillá válnak, vándorolnak a leukocytákat is vonzó chemotaxis-os inger irányába, ott a beszűrődést alkotó sejtek közé vegyülnek és sejtoszlás révén újabb fiatal hasonló vándorsejteket termelnek. E vándorsejtek ilyenkor a vérből származó egymagvú leukocytáktól meg sem különböztethető mononuclearis, kerek képletek s melyeket éppen meg nem különböztethető voltuknál fogva a leukocytákkal együtt kereksejteknek 1 szokás nevezni. E sejtek bizonyos körülmények között alakjukat változtathatják s nagy, gömbölyű vagy szabálytalan alakot ölthetnek (Marchand-féle leukocytoid sejtek). 1 1 Egyéb elnevezések: fiatal embryonalis-, gyulladásos fehér-, lymphoid sejtek stb.
