Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - Álképletek
53 ö eleinte tisztán bőralattiak, de később a bőrrel összekapaszkodnak s a felület felé növekedve, fölöttük az addig normális színezetű bőr szederjes, kékesvörös, illetve palaszürke színt ölt. Rendesen az előrehaladott életkor (50—70 év) betegsége s kb. egy év leforgása alatt a belső szerveket is ellepve, a kahexia jelenségei között a beteg halálát okozza. Lymphosarkoma-nak 1 fiatalabb egyéneknél gyakrabban, mint idősebbeknél, rendszerint a test természetes nyílásai környezetében keletkező apró, élénkpiros, a bőrbe ágyazott, fokozatosan terjedelmes daganattá kifejlődő csomókat értünk. Szétesésükkel kb. egyidőben a felelkező tájéki mirigyek megduzzadhatnak, ugyancsak kifekélyesed- nek s a körkép általánosodása közben bekövetkezik a lethalis vég. Szöveti képük szerint a sarkomákat osztályozva Darier nyomán megkülönböztetjük : 1. A gömbsejtes sarkoma-1 (s. globocellulare), mely rendesen lágy, élénkpiros vagy kékes, gyorsan fejlődik, rohamosan általánosodik (fölötte rosszindulatú). Apró gömbsejtjei révén olykor alig különböztethető meg a mykosis fungoides-től1 2 s a leuksemiás tumoroktól. 2. Az orsósejtes sarkoma-1 (s. fusi- oellulare), mely rendszerint rugalmas, kemény, szederjes vagy palaszürke, lassan fejlődik s kevésbé rosszindulatú mint a gömbsejtes változat. 3. A sarkoma teleangiectaticum-ot. mely a kötőszövet közé történő vérzés következtében fes- tékes. Felnőtt egyénnél lassúbb, gyermeknél rohamos fejlődésű (angiosarkoma). Gyógyítás. A valóságos sarkoma-k kór jóslata mindég a lehető legrosszabb. Elszigetelt, solitarius vagy csekély számú elváltozásoknál a műtétet mindenesetre meg kell kísérelnünk. Egyes esetekben a röntgenezés után részleges visszafejlődést észleltek s a rádium úgy látszik, még fokozottabban hat. Altalánosodott eset alig nyújt reményt a gyógyulásra s legfeljebb az arsen-nak prolongált belső vagy bőr alá való alkalmazásra gondolunk. A myoma. A bőr myomái a bőr mélyebb kötőszöveti, illetve a bőralatti kötőszövet izomlemezéből, olykor a bőr mirigyeinek saját izomelemeiből erednek s lehetnek solitarius vagy egyszerre több gócban jelentkező képletek. A myoma solitarium széles alapon ülő vagy nyeles tumor, mely a dió, sőt az ököl terjedelmét is eléri. Felülete többé-kevésbé erezett (Besnier). A myoma multiplex a testfelületen rendszertelenül szétszórt, máskor a végtagok feszítő oldalára szorítkozó, de kivételesen egyéb tájakon (arc stb.) jelentkező, rendszerint lelapult, máskor meredek szélű gombostűfej, cseresznyemag kiterjedésű, sértetlen hámmal borított, sárgásrózsaszínű, máskor barnásba hajló, rugalmas, a bőrbe ágyazott s avval mozgatható csomókban nyilvánul. E csomókban a beteg sok esetben percekre, órákra kiterjedő időszakos fájdalmakat érez, mely fájdalom olykor élénk viszketéssel társul (Jaflassohn, Ja- risch). A fájdalmak a csomók egyszerű összenyomásával* is kiválthatók s valószínűen a tumort alkotó izomelemek időszakos összehúzódásaival s evvel az ideg végződésekre gyakorolt nyomásával magyaráz1 Sarkoma atipiquc á cellules polimorphes. 2 Mykosis fungoides «& tumeurs d’erublée.»
