Poór Ferenc dr.: Dermatologia orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1922)
Részletes dermatologia - Álképletek
val fokozatosan kifejlődnek s a beteg rákkahexiában elpusztul. Besnier szerint ha a betegség kezdeti stádiumában kerül kezelés alá, még gyógyítható. Szöveti képe eleinte a liám megvastagodását s az irha beszűrődését mutatja. Csakhamar a tüskés rétegben sajátos hámelfajulás jelentkezik. T. i. egyes tüskéssejtek vizenyősen megduzzadnak, elvesztik rostjaikat, tüskeszerű nyúlványaikat s átalakulván, a normális elszarusodási folyamatok nem mutatják (dyskeratosis) hanem ily állapotban lökődnek el. Ilyen elfajult hámsejtek — melyeket egy ideig tévesen parazitáknak tartottak — igen nagy mennyiségben lehetnek jelen a metszetben, a tüskés sejtek között csoportosulva foglalhatnak helyet s környezetükben az ép sejteket összesajtolva, azok mint zárványokat köpenyként veszik körül. Okát illetően teljesen homályban vagyunk. Általában a carcinoma egyik változatának minősítik. Ettől az elmélettől eltér Schulten, aki ugyan a rákhoz közelálló, de avval mégsem azonos megbetegedésnek tartja s Unna lehetségesnek tartja, hogy a Paget-féle betegség a ráktól és az ekzemától egyaránt elkülönítendő sajátos bánta- lom, mely a carcinoma számára a talajt csupán előkészítené. A bőrrákok gyógyítása. Az epitheliomáknak úgyszólván legmegbízhatóbb kezelésmódja : a sebész keze. Minél előbb, s minél nagyobb területen a környező épnek látszó szövetekre is kiterjedően, a metastasisnak már csak gyanújánál, tehát megnagyobbodott felelkező nyirokmirigyeknél az utóbbiak is kiírtandók. A kankroidok, a Paget- féle emlőrák, a naevuscarcinoma-nál, a bolyhos rákoknál azonban még ily erélyes és korai kiirtás után is előbb vagy utóbb recidivára számíthatunk, csupán a metastasist ritkábban s akkor is huzamosb fennállás után alkotó, lassú fejlődésű, tehát a többi rákhoz viszonyítva jobb indulatú lapos hámrákoknál, az ulcus rodens-nél, különösen a basaliomáknál remélhetjük a végleges gyógyulást. A lapszerű bőrrákoknál különben a megfelelően erélyes és ismételt röntgenezés is fényes eredménnyel járhat: az álképletnek teljes felszívódásával, noha a recidivák sincsenek kizárva. A röntgen-, a rádium és a mesothorium sugarainak közepes mértékű alkalmazása nemcsak a ráksejtek bántalmazása és elpusztítása, hanem egyúttal környezetüknek hypersemizálása, kereksejtes beszűrődés révén s valószínűen a vérttermelő szervek működésének kedvező befolyása révén is hat előnyösen. Tanácsos azonban óvakodni a sugaraknak a rák ellenében való túlerős vagy túlhosszú időtartamú alkalmazásától, mivel ez a kötőszövet sorvadására s a hsemo- pcetikus rendszer működésének csökkentésére s evvel a szervezet természetes védőtevékenységének gátlására, bénítására vezet s ebben az esetben a rák sokkal gyorsabban fejlődhetik, mint hogyha beavatkozás egyáltalában nem történt volna (röntgen-, rádiumrákok). A fénykezelés kedvező eredményére még legtöbb reményt a még ki nem fekélyesedett felületes, lelapult epitheliomák nyújtják. Minthogy a fénytherapiánál a rákoknál szükséges mérték eltalálása nehezített s nagy gyakorlatot igénylő, adott esetekben a műtétet előnyben részesítjük. Tartsuk azonban szabályként magunk előtt : minél előbb és minél alaposabban operálni (gyanús eseteknél: próba- excisio és szövettani vizsgálat !). Kémiai anyagok alkalmazásához csak akkor fordulunk, ha a műtét vagy a sugaras kezelés egy vagy más okból kivihetetlen. Ilyenkor azonban mindég tartsuk szem előtt, hogy a nem eléggé erélyesen
